A Hetek állam- és kormányfőinek moszkvai értekezletét követően, vasárnap Washingtonban a G7 pénzügyminiszterei és jegybankvezérei randevúztak. A találkozó után – amelynek egyetlen fontos üzenete volt a világnak, hogy közös érdek az erős dollár – nem széledtek szét a monetáris politika irányítói. Hétfőn a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank féléves közgyűlésén folytatták a munkát. A résztvevők kedvezőnek ítélték a világgazdaság távolabbi kilátásait. Vitaalapot bőségesen szolgáltatott az IMF napokban közzétett tanulmánya.
A Nemzetközi Valutaalap elemzésében lefelé módosította a világgazdasági konjunktúrára vonatkozó előrejelzéseit, megállapítva, hogy különösen azokban az országokban lassul a gazdaság növekedése, amelyekben az erős nemzeti valuta szerepelt a gazdaságpolitika prioritásai között. Így elsősorban Németország és Franciaország sínyli meg a túl sokáig fenntartott monetáris szigort, miközben a márka “bűvköréből” szabaduló államokban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Svédországban és Spanyolországban kielégítő a növekedés.
A pénzügyi szervezet szerint a japán gazdaság végre a növekedés útjára tért, míg az USA-é, kis év eleji kitérővel, ugyancsak kielégítően fejlődik. Oroszországban ez évben bekövetkezik a fordulat, és az 1994-es 15 százalékos, az 1995-ös 4 százalékos recessziót követően 1996-ban 2,3 százalékkal bővül a GDP.
Az ipari országok átlaga 0,2 százalékkal lesz kedvezőtlenebb az IMF által múlt októberben előrejelzettnél; 1996-ban 2 százalékkal javul majd a konjunktúra. A lanyhulás azonban csak átmeneti – vélekednek a szakértők, 1997-re 2,6 százalékos átlagos GDP-gyarapodást prognosztizálva.
Az idén a legnagyobb csalódást a német gazdaság okozta, a GDP 1996-ra előrejelzett 2,9 százalékos gyarapodása mostanra 1 százalékra fogyatkozott. Franciaországban a 2,7 százalékos remények 1,3 százalékra csappantak az IMF becslései alapján. A Valutaalap, miközben pozitívumként az infláció általános kézbentartását említi, a mindenütt duzzadó költségvetési deficit megfékezését tekinti a helyzet kulcsának, megállapítva, hogy az érintett kormányok mozgástere igencsak korlátozott. A fejlett ipari országok adószintje meglehetősen magas, így marad a kiadások lefaragása és a gazdaságot hatásosan lendítő monetáris enyhítés, amely persze sok-sok tényező függvénye. A jegybankok irányítóinak lépéseit behatárolja a szomszéd kamatpolitikája.
Ennek fényében még nagyobb jelentőséget kap a múlt csütörtöki németországi kamatcsökkentés, amellyel a Bundesbank két legyet ütött egy csapásra. A német jegybank történelmi mélypontjára, 2,5 százalékra csökkentette a kamatpadlóként is szolgáló diszkontlábat, míg a felső szintet meghatározó lombardkamatot ugyancsak fél százalékkal, 4,5 százalékra mérsékelte. Ugyanakkor a repokamatot érintetlenül hagyta 3,3 százalékon. Elemzők szerint a Buba e lépéssel egyrészt utat nyitott a többi jegybank számára – Ausztria, Hollandia, Dánia, Belgium nemzeti bankja azonnal élt is a lehetőséggel -, másrészt üzent: lehetséges a márka leértékelése oly módon, hogy az ne nyugtalanítsa a kötvénypiacokat.
A történet folytatása most Kohl 50 milliárdos költségvetési kiadáscsökkentő csomagjának sorsától függ, amelyről a kormány lapzártánkkor kezdett tárgyalásokat a szociális partnerekkel.
