Ismét bővebben áramlanak a közvetlen befektetések a fejlődő országokba. A Világbank jelentése a “hagyományos” harmadik világbeli országokon kívül a volt KGST-országokra is kiterjed. Eszerint a megoszlás egyenlőtlen – kevés ország, mint fő haszonélvező, “leszedi a habot”.
Az utóbbi évek átmeneti stagnálása után ismét nőtt a nettó tőkebeáramlás a fejlődő országokba. A Világbank legújabb tanulmányának adatai szerint (Világ-adósságtáblázatok, Fejlődő országok külső finanszírozása) 1995-ben a nettó forrásátutalás 11,5 százalékkal, 231,1 milliárd dolláros rekordértékre nőtt. A növekedés látványos, de nem éri el a nyolcvanas évek végének és a kilencvenes évek elejének magas növekedési rátáit (1990-től 1993-ig a nettó beáramlás megkétszereződött).
Az előző két évvel szemben 1995-ben gyorsabban nőttek az állami átutalások, mint a magántőke beáramlása, amelynek részesedése az összes forrásátutalásából 1990-1994 között 43,1 százalékról 76,6 százalékra kúszott fel, majd 1995-ben 72,2 százalékra mérséklődött. Ennek oka azonban csaknem kizárólag a Mexikónak nyújtott segély, amely az állami hiteleket 11 milliárd dollárral duzzasztotta. A hivatalos fejlesztési támogatások (adományok és koncessziós hitelek) ezzel szemben 47,0 (előző év: 47,4) milliárd dolláros szintjükkel kissé visszaestek. Ez évek óta stagnál, reálértéke pedig jelentősen csökkent; a belföldi össztermék 0,29 százalékával az OECD-országok támogatási tevékenysége 1973 óta a legalacsonyabb értékre süllyedt.
A Világbank jelentésében arra szólítja fel az adományozó országokat, hogy fordítsák meg ezt az irányzatot, mert a legszegényebb országok továbbra is rá vannak utalva ezekre az eszközökre. Fekete-Afrika jelenleg az összes hivatalos fejlesztési segély 36 százalékát kapja; Európának és Közép-Ázsiának 16 százalék; Dél-Ázsiának; Kelet-Ázsiának; valamint Közel-Kelet/Észak-Afrikának 13-13 százalék; Latin-Amerikának pedig 8 százalék jut. A magántőke beáramlása a fejlődő országokba már csak 5,2 százalékkal nőtt, 167,1 milliárd dollárra. Közben tovább (22,0 milliárd dollárra) süllyedtek a portfólió-befektetések, és már csak a felét tették ki az 1993. rekordévnek, viszont a külföldi közvetlen működőtőke-befektetések 12,7 százalékkal, 90,3 milliárdos rekordvolumenre emelkedtek. A Világbank továbbra is kedvezőnek ítéli a hosszú távú fejlődést ezen a területen. Magyarázatként a tanulmány három okot sorol fel: a termelési tevékenység gyors globalizálódását, a fejlődő országok fokozódó integrálódását a világkereskedelembe és a sok helyen javuló gazdaságpolitikát. Az alacsony és közepes jövedelmű fejlődő országok az utóbbi öt évben 12 százalékról 38 százalékra növelték részesedésüket a globális külföldi közvetlen befektetésekből. A Világbank becslése szerint a harmadik világban az aktív privatizálási programok 1990 és 1995 között mintegy 40 milliárd dollárt mobilizálhattak.
A közvetlen működőtőke-befektetések azonban regionálisan nagyon egyenetlenül oszlanak meg. Az összes volumen négyötöde tavaly egy 12 országból álló kis csoportnak jutott, és több mint kétötöd – 38,0 milliárd dollár – áramlott egyedül Kínába. Mexikó 4,1 milliárd dollárral a második helyről az ötödikre szorult vissza. A második helyre Malájföld került 5,8 milliárd dollárral. a harmadik Indonézia 4,5 milliárd dollárral, a negyedik pedig Magyarország 4,2 milliárd dollárral. Az egyoldalú eloszlás egyébként az egész magántőke-beáramlásra érvényes: az összesen 167,1 milliárd dollárból az alacsony jövedelmű országok csak 53,4 milliárd dollárral részesedtek, míg a közepes jövedelműeknek 114,7 milliárd dollár jutott. A lista élén álló 12 országba (Kína, Mexikó, Brazília, Korea, Malájföld, Argentína, Indonézia, Thaiföld, Oroszország, India, Törökország és Magyarország) 76 százalék áramlott, és egyedül Kínába a magánpénzek 47 százaléka jutott el. Fekete-Afrikába az eszközök beáramlása csak kismértékben nőtt: 5,0 (4,7) milliárd dollárra, a közvetlen befektetések pedig 3,0 milliárdról 2,2 milliárd dollárra csökkentek.
A jelentésben szereplő fejlődő országok külső adósságai a Világbank becslései szerint 8 százalékkal, 2068 milliárd dollárra nőttek. Ezt azonban az export növekedése több mint kiegyenlítette, és az adósságok viszonya az exporthoz képest összességében 163 százalékról 150 százalékra mérséklődött. A kelet-ázsiai régió, amelyre az adósságnövekedés több mint egyharmada jutott, ezt az arányt 93-ról 83 százalékra tudta lenyomni. A latin-amerikai ráta 254 százalék; az Európa-közép-ázsiai 145; a dél-ázsiai 246; a közel-kelet-észak-afrikai 137 százalék. Ezek az adatok 12-20 százalékos javulást tükröznek. Egyedül Fekete-Afrikában romlott a helyzet. Az arány ott 270 (266) százalék. Ezen belül az erősen eladósodott legszegényebb országokban, amelyek számára a Világbank a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) együttműködve speciális megoldásokat keres, az adósság/export arány 565 (526) százalékra romlott.
