Teljes mértékben elfogadható, hogy a Pénzügyminisztérium mint kibocsátó jutalékkal honorálja az értékpapír-forgalmazók azon fáradozásait, hogy az állampapírok minél szélesebb befektetői körben találjanak gazdára. Az értékesített volumennel arányos jutalék viszont nem tesz különbséget azon brókercégek között, amelyek tíz ügyfelet szolgáltak ki, illetve amelyek egyet, pedig az ügyféllel kapcsolatos munka, illetve költség lényegében független a megbízás mennyiségétől. A helyzet visszásságára utal az a tény is, hogy egyes brókercégek, kihasználva „a nagyobb ügyfelek – nagyobb bevétel” elvét, sok esetben hajlandók az államtól kapott jutalékot megosztani a befektetővel, s ezzel a többi brókercéget arra kényszeríteni, hogy nagyobb ügyfeleik megtartása érdekében bevételeik egy részét ők is átengedjék. (Egyes hírek szerint százmillió forintos megbízás esetén ez akár az állami jutalék háromnegyede is lehet.) Bár minden érintett számára kielégítő megoldás nem létezik, a megbízások értékétől függő sávos (csökkenő) jutalékok bevezetése valószínűleg érdekeltté tenné a forgalmazókat, hogy a kisbefektetők kiszolgálására is kellő hangsúlyt helyezzenek, és ne maradjon pénzük a nagyobb ügyfelek elcsábítására.
