Az elektronikus adatcsere – vagy ahogy szakmai körökben, a nemzetközileg elterjedt terminológiával említik, az EDI, azaz „Electronic Data Interchange” – hazánkban ma még viszonylag szűk területen, leginkább a számítástechnikusok és logisztikai szakemberek között ismert fogalom. (Részletesen írtunk róla a Figyelő 1995. április 6-i számában.) A szakkifejezés kereskedelmi, pénzügyi, szállítmányozási, okmányok papírmentes, számítógépek közötti, nemzetközi szabványok szerinti elektronikus cseréjét jelenti. Az EDI nem keverendő össze az elektronikus levelező rendszerekkel (e-mail), ez nem személyek közötti, hanem számítógépes rendszerek, szoftverek közötti automatikus kommunikációra szolgál. Teljesen független a nyelvektől és az alkalmazott számítógépektől is. A telex, a fax vagy akár az e-mail kötetlen formájával szemben EDI esetén az információknak kötött tartalommal és kötött szerkezetben kell közlekedniük. Az EDI nemzetközi szabványát, az EDIFACT-ot nem is egy informatikai szervezet, hanem – gazdasági jelentőségének megfelelően – , az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága dolgozta ki. Ez a szabvány meghatározza azokat a szabályokat, amelyek szerint strukturálva lehet az adatokat kicserélni.
