Nem terméktanácsi adatok szerint az ország mintegy 120 ezer hektár szőlőterületéből kevesebb mint százezer a termő ültetvény. Az elmúlt tíz évben kevés kivétellel nem telepítettek, pedig évente legalább négyezer hektár új ültetvényre lenne szükség. A fajtaszaporítás, elsősorban a korábbi borfelesleg hatására, szinte leállt. Alig találni megfelelő – vírusmentes – belföldi szaporítóanyagot, az ára annak is vesszőnként 100-150 forint, a külföldi fajták pedig ezeknél is drágábbak, lényegében megfizethetetlenek. Egy-egy hektár szőlőültetvény létesítése 1,5-2 millió forint hektáronként, ez 25 évre meghatározza a bor fajtáját és alapanyagként a minőségét.
A fajtaszerkezet javításában előrelépést jelent, hogy a telepítéshez igényelhető támogatás fajtához kötődik, és a bortörvény is meghatározza, hogy milyen szőlőt telepíthet a gazda. Még kevés a termelői érdekeltség. Bár tavaly a szőlő átvételi árai 30-40 százalékkal növekedtek, és hasonló várható az idén is, ezzel azonban a költségek is lépést tartanak.
Csupán néhány magyar borászat képes valóban versenyképes bort szállítani külföldre
