A kormány tegye rugalmassá a támogatási szisztémát, gyorsabbá az információs rendszert, változtassa meg az exportengedélyezést, az állami készletek kezelőjét pedig tegye alkalmassá feladata ellátására – egyebek között ezt ajánlja az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a tavalyi gabona-felvásárlásról készített jelentésében.
A számvevők vizsgálatát még tavaly kérte a parlament mezőgazdasági bizottsága, mert miközben a világpiaci árak rekordokat döntögettek, itthon a felvásárlási árak csak hetekkel később, s ehhez mérten szerényen emelkedtek.
A belső ellátásban érintett tárcák a vészesen megpezsdült kiszállítás ellenére sem vállalták a kockázatot, hogy az exporttámogatást év közben visszavonják – rögzíti az ÁSZ jelentése. Az exportengedélyek kiadásának felfüggesztésével sem tudták korlátozni a kivitelt, mert akkorra – a második félévre – már 12 millió tonna újtermésű búzára szóló exportengedélyt adtak ki, miközben a kivihető mennyiség csak 2 millió tonna volt. Nem a tárcaintézkedéseken, sokkal inkább a szűk szállítási kapacitáson, az engedélyek év végi lejáratán múlt tehát, hogy nem áramlott ki több gabona, s nem volt szükség importra. (Az összesítések szerint egyébként végül is tavaly 1,95 millió tonna újbúzát exportáltak.)
Az engedélyezés felfüggesztésétől várta az állami készleteket kezelő Tartalékgazdálkodási Igazgatóság (TIG) Közhasznú Társaságot felügyelő IKM, hogy feltölthetik az állami tartalékokat. A kormány ugyanis két éve Gazdaságbiztonsági Tartalék létrehozását rendelte el, hogy mindig legyen elegendő búza a biztonságos ellátáshoz. A hirtelen drágulás és a közhasznú társaság rossz üzletpolitikája azonban a jelentés szerint megnehezítette, hogy a készleteket az előírt szintre feltöltsék.
Az időközben hirtelen meglódult árakhoz ráadásul a közhasznú társaság nem tudott rugalmasan alkalmazkodni. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy szerződéskötési, készletezési gyakorlata több kívánnivalót is hagy maga után – állapítják meg az értékelők. Tevékenységében keveredik a biztonsági tartalékolás és az üzlet. A saját raktárkapacitás ellenére jelentős készleteket külső, idegen tárolóban helyeztek el. Ezekben pedig olykor nehezen ellenőrizhető, hogy a valóban tárolt készlet megegyezik-e a nyilvántartással: sokszor csak szemre “köbözték meg”, vagy épp a belógó lámpadróthoz képest becsülték, hogy mennyi a raktározott gabona. (A tartalékgazdálkodási hiányosságok egyébként információnk szerint korábbi keletűek: már az alakuló társaság készletéből több ezer tonna búza hiányzott, s az “örökséget” nem rendezték.)
A jelenlegi agrárpiaci információs rendszer az ÁSZ szerint koordinálatlan, lassú és rugalmatlan. Emiatt a központi költségvetés tervezésekor sokszor csak becsléssel állapítják meg a támogatási előirányzatokat, ami gátolja az irányár bevezetését. Hiteles adatok hiányában nem is vizsgálható a támogatások hatása. A normatív exporttámogatás helyett rugalmasabb, a változó gazdasági környezethez jobban igazodó exporttámogatási formát kellett volna bevezetni – állítják a számvevők. A rossz konstrukció miatt a külpiaci árrobbanás után is támogatták a kivitelt (növelték az extraprofitot), ami az ÁSZ összesítése szerint kétmilliárd forintjába került a költségvetésnek.
A búzavertikum szabályozóinak egy része alkalmatlan arra, hogy az állami érdekeket megfelelően közvetítse. A döntési mechanizmus lelassult, rugalmatlan. Az exportengedélyezés csak regisztrálást jelent, nincs információtartalma, sőt torzítja a valóságot. A jelenlegi rendszert, eljárást az ÁSZ szerint “erőteljesen” át kell alakítani.
