Szezonjuk lett azoknak a szakkönyveknek, amelyek az Európai Unióhoz való csatlakozásunk alapfeltételének számító jogharmonizációról szólnak. Műveli ezt a témát boldog-boldogtalan, a tájékozódni vágyó pedig csak remélheti, hogy avatott szerző könyvét veszi meg.
Jó iránytű lehet a döntéshez a szerző személye. A most megjelent művet az a Kecskés László jegyzi, aki öt évig volt helyettes államtitkára az Igazságügyi Minisztériumnak, ahol a polgári és gazdasági jogalkotást irányította, így a meginduló jogharmonizációs folyamatnak is az egyik legfontosabb szereplője lett a szakmai közéletben. A minisztériumból való távozása után is “közel maradt a tűzhöz”, több parlamenti párt is kikéri véleményét; most kiadott könyvét az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bizottsága mutatta be, amelynek elnöke, Orbán Viktor ajánlotta a szakmai közvélemény figyelmébe a művet.
A könyv már átesett az akadémia szűrőjén, ugyanis a szerző doktori disszertációjának anyagára épül. Ebből is fakad, hogy a művet elsősorban jogban járatos olvasóknak ajánljuk, akik nem rettennek vissza a tudományos megközelítéstől és az elméleti kérdésektől.
A könyv első része azonban nemcsak a jogászok, hanem a történelem iránt érdeklődők számára is érdekes olvasmány lehet, ebben ugyanis Kecskés László az európai egységgondolatok jelentkezésétől a Maastrichti Szerződésig vezető utat írja le. Az Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Unió kialakulásának, létrehozásának, reformjainak és válságainak története fehér folt a téma iránt érdeklődő magyar olvasók számára, akik most alapos képet kaphatnak arról, milyen vitákkal terhes EU-ba tartunk.
Az integrációs intézmények leírását követően tér rá a szerző a könyv “valódi” témájára, az EK-jog és jogharmonizáció ismertetésére. Az európai jogközelítés, jogegységesítés folyamatának leírását követően kimerítő képet ad az EK jogforrásairól, jogalkotásáról. Részletesen foglalkozik az EK-jog hatályának, alkalmazási elsődlegességének kérdésével. Bemutatja a jogalkotási hatáskörök megoszlását az EK és a tagállamok között, valamint az ebből származó problémákat az Európai Bíróság gyakorlatában.
A könyv harmadik részében a szerző a jogharmonizáció EK-n belüli folyamatát írja le. Kiderül: a tagállamok jogi illeszkedése nem zárult le, és az Egységes Európai Okmány aláírását követően intenzívebbé vált. A magyar EU-csatlakozás szempontjából is tanulságosak azok a bemutatott esetek, amelyekben a tagállamok megszegték a jogharmonizációs kötelezettségüket.
A Maastrichti Szerződésben megjelenő, szubszidiaritáson alapuló új harmonizációs filozófia bemutatása és annak kritikája már azt a közeget villantja fel, amelyhez Magyarország csatlakozni és illeszkedni akar. Amint Kecskés László írja, a szubszidiaritásról csak annyiban van egyetértés a szakirodalomban, hogy fogalmát illetően nincs egyetértés. A szubszidiaritás a Közösség hatalmával szembeni ellensúly lehetőségét jelenti a tagállamok számára, ezt azonban kritikusai jelentős visszalépésnek tartják az integrációs folyamatban. A könyvben idézett egyik szakember szerint a szubszidiaritási filozófia csak annyit ér, mintha “a Titanicon újraosztanák a karosszékeket”.
Így van, vagy sem, Magyarország is ácsingózik egy kabinért az EU-ban. Nem véletlen tehát, hogy a kötet zárófejezete a magyar jogharmonizációs folyamatokról és vállalt kötelezettségekről szól, amelyeknek nem lesz végpontja az esetleges csatlakozásunk sem.
Azt viszont csak remélni lehet, hogy az EU-tagság sokszor hangoztatott ára nem lesz olyan borsos, mint a tartalmas könyvért kért 2800 forint, ami a fiatal jurátusokban – akiknek leginkább meg kellene ismerkedniük az uniós joggal – alighanem nagy kedvet csinál majd a könyvtárlátogatáshoz.
(Kecskés László: EK jog és jogharmonizáció, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó)
