A parlament az utolsó simításokat végzi a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) azon módosításán, amely lehetővé teszi majd jelzálogjog bejegyzését ingó dolgokra is. Az Egyesült Államokból honosított módszertől a javaslattevők a hitelpiac élénkülését várják, bár a banki szakemberek már jó előre arra figyelmeztetnek: ettől a pénzintézetek még nem kapnak kedvet kihelyezéseik növelésére.
A Ptk. szóban forgó módosítása az egész zálogjogi rendszert új formába öntené. A próbálkozás jelentőségét érzékelteti, hogy ezzel a törvénnyel a hazai jogalkotás mintaértékűvé válhat Közép-Európában. Talán a legfontosabb újdonságnak az tekinthető, hogy ingó dolgokra is jelzálogjogot lehet majd bejegyezni. Amikor ezt a gyakorlatot az Egyesült Államokban bevezették, a szakértők a hitelezés élénkülését prognosztizálták – mint később kiderült: teljes joggal. A bankok már ingó-biztosítékokra is hitelezni kezdtek, tehát a tőke az ingatlannal nem rendelkező piaci szereplők számára is elérhetővé vált.
A cél Magyarországon is hasonló, jóllehet a hazai bankvilág fenntartásokkal fogadja az újítást. Ahogy például az OTP illetékese, Korba Szabolcs lapunknak elmondta: a módosítás ellenére több banki hitelre ezentúl sem számíthatnak az ügyfelek.
Egyes pénzintézetek egyébként már eddig is nyújtottak hitelt ingóságokra, meglehetősen komoly kockázatot vállalva. Ám az, hogy a módosítás után a megterhelt ingóságokról naprakész nyilvántartás készül, még nem jelenti azt, hogy a hitelező biztonságban is érezheti magát. A biztosítékként lekötött vagyontárgy ugyanis az adósnál marad, aki tehát azt csinál azzal, amit akar.
A pénzintézeti törvény egyébként meghatározza azt, hogy egy bank csak 70 százaléknál nem jobban megterhelt ingatlanokat fogadhat el biztosítékul. Az előkészületben lévő új hitelintézeti törvény (Figyelő, 1996/4. szám) viszont egy árva szót sem ejt arról, hogy ez a korlátozás vonatkozik-e majd az ingóságokra is. A zökkenőmentes gyakorlathoz tehát még jó néhány módosításra lesz szükség – véli Korba Szabolcs.
Ami a gyakorlatot illeti: az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője, Pesta János szerint nincs ok az aggodalomra. A törvény ugyanis egyéves felkészülési időt ad majd az ingónyilvántartás kiépítésére és a felkészülésre. A honosítás időbe kerül.
A kulcsszó egyébként a rendszer felállításában a nyilvántartás. Egy olyan számítógépes háttér kiépítésére van szükség, amelyről az ország bármely pontjáról lehívhatók a kérdéses ingóságra vonatkozó korábbi zálogterhelések. Ennek biztosítása viszont nem csak pénzbe, hanem időbe is kerül. Ahogy azt az MDF országgyűlési képviselője, Sepsey Tamás a parlamenti vitában megjegyezte: “naprakész nyilvántartás nélkül csak megutáltatni lehet ezt az új intézményt”.
A közjegyzők – akikre a törvény a nyilvántartás kiépítését testálta – elébe mentek e problémának. A közjegyzői kamara elnöke, Bókai Judit lapunkat arról informálta, hogy már most, vagyis a törvény elfogadása előtt megtették a szükséges lépéseket. Jelenleg is létezik ugyan egy, a közjegyzőket összekapcsoló központi rendszer, de az kizárólag a végrendeletek nyilvántartására használható. Ebbe a meglévő rendszerbe nem lehet az ingókra vonatkozó nyilvántartást integrálni, mivel ez utóbbi sokkal szigorúbb és komolyabb biztonsági követelményeket kell, hogy teljesítsen. Bonyolítja a helyzetet, hogy a költségek miatt a beruházás a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozik, a konkrét munkálatokat tehát egy hosszú pályáztatási procedúrának kell megelőznie. (Az ajánlati felhívást egyébként a kamara már közzétette, a beadási határidő március 18.) Apró szépséghiba, hogy ez a megrendelés csak akkor érvényesíthető, ha a parlament valóban a közjegyzők kizárólagos hatáskörébe utalja az ingójelzálog-szerződések ellenjegyzését, nyilvántartását.
A közjegyzői okirat kizárólagosságát egyébként praktikus okok magyarázzák. A közjegyzői okirat ugyanis minden további eljárástól függetlenül azonnal végrehajtható, tehát a szerződő feleknek nem kell – olykor évekig is tartó – bírósági vagy más hatósági procedúrára várni. A rendszer üzembe helyezésének költségeit, hangsúlyozza Bókai Judit, állami források igénybevétele nélkül, teljes egészében – ha kell, bankhitel igénybevételével is – a közjegyzői társadalom, a kamara állja majd.
Az ügy érdekében még eladósodni is érdemes, hiszen a szerződéskészítés és -nyilvántartás jó üzletnek látszik. Nem csoda tehát, hogy a lobbyzás teljes erővel beindult. Az ügyvédek csalódottak, hiszen úgy tűnik, kiszorulnak erről a területről. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, Bánáti János szerint az ügyvédeknek is biztosítani kellene a közreműködést a zálogszerződésekben. Az elnök ugyan elismeri, hogy a kamara nem képes a nyilvántartási rendszerhez szükséges számítógépes rendszert felállítani, de ez szerinte nem lehetne kizáró ok.
A jelek szerint az ügyvédek számára az lenne szimpatikus, ha ők is készíthetnének ingókra vonatkozó jelzálogszerződéseket, viszont a drága nyilvántartás kiépítésének költségeit a közjegyzők állnák.
