Nem sok konkrétumról számoltak be a múlt hétvégi bangkoki értekezletről szóló tudósítások. A történelem első Ázsia-Európa csúcstalálkozóján az EU 15 tagállama, valamint 10 ázsiai ország állam- és kormányfői vettek részt. Nem kapott meghívót Pakisztán, Ausztrália, Új-Zéland, Tajvan, valamint India. Ez utóbbit egyébként a következő, 1998-as londoni csúcson való részvétel jogával biztatták a résztvevők.
A találkozó inkább a bizalomerősítést szolgálta, semmint érdemi megállapodások megkötését. Az emberi jogok kérdésének is inkább csak látszólagos figyelmet szenteltek Bangkokban, miközben a kereskedelem fejlesztésének elvi lehetőségeiről tárgyaltak. Megállapodtak abban, hogy decemberben Szingapúrban asztalhoz ülnek a kereskedelemben illetékes miniszterek, 1997-től pedig rendszeressé válnak a pénzügyminiszteri, szakértői találkozók. Egy, ha csak a távlatokban is, de kézzelfogható eredménye a csúcsnak, hogy a résztvevők megegyeztek egy európai-ázsiai vasútvonal kiépítésében.
Az ázsiai országok gazdasági súlyuknak megfelelően kérnek részt a világkereskedelemből. A térség GDP-je mintegy 23 százalékát teszi ki a világ bruttó hazai termékének. 1994-ben az Európai Unió és Ázsia közti kereskedelmi forgalom 250 milliárd ecu-t ért el, miközben az USA és az EU forgalma 188 milliárd ecu volt. Az előrejelzések szerint 2000-re 400 millió ázsiai jövedelme egyenrangú lesz az USA-beli átlagéval, és ez a hatalmas vásárlóerő az elitklub szintjét meghaladó magasságba lendítheti a térség gazdaságát.
