A Nemzetközi Valutaalap a közelmúltban keményen bírálta Ukrajna fokozódó eladósodását Oroszországgal szemben. A kritika szerint 1995 fejleményei meghiúsíthatják azokat a nyugati törekvéseket, amelyek – politikai okokból is – enyhíteni akarnák Ukrajna gazdasági függését Moszkvától. A nemzetközi gazdasági szervezetek feltételrendszere olyan, hogy radikális politikai döntés nélkül ezt a “beépített” orosz előnyt nem tudja ellensúlyozni.
Az ukrán kabinet 1995 végén beszámolót terjesztett elő a FÁK-államok Oroszországgal szembeni eladósodásáról. Eszerint 1994 végéig Ukrajna kötelezettségei Moszkvával szemben 4,1 milliárd dollárra nőttek (Kazahsztán adóssága 1,3 milliárd dollár, Üzbegisztáné 0,49 milliárd dollár és Fehéroroszországé 0,47 milliárd dollár). Ukrajna adósságai Oroszország 1992. és 1993. évi 2,7 milliárd dolláros állami és műszaki hiteléből – amelyből Ukrajna kőolajat, földgázt és petrolkémiai termékeket vásárolt -, valamint abból az 1,4 milliárd dollárból tevődnek össze, amelyért 1994-ben földgázt vásárolt. Ehhez járulnak az 1995. évi orosz földgáz- és kőolajszállítások, amelyek nagyságát az orosz és ukrán fél eltérően adja meg.
Időközben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyebek között az Oroszországgal és Türkmenisztánnal szembeni folyó földgáz- és kőolajadósságok vontatott rendezése miatt kritizálta Ukrajnát. Az ukrán adóssághegy az orosz Gazprom 1995. évi földgázszállításai miatt ukrán adatok szerint is 278 millió dollárra nőtt. (Október elején még csak 198 millió dollár volt.) Ukrajna 1995 nyarán még fegyelmezetten eleget tett adósságszolgálatának, és ezért dicséretet is kapott az IMF-től. Mint az Ukrinform hírügynökség jelentette, az IMF eddig 2,2 milliárd dollárnyi hitelt nyújtott Ukrajnának (rendszer-átalakítási hitel és a készenléti hitel három részlete). Ukrajna teljes külső adóssága a Nyugattal szemben időközben közel 10 milliárd dollárra nőtt. Amint a kijevi IMF-misszió helyettes vezetője, Alex Szundokov közölte az Ukrinform ügynökséggel, az IMF nem csak az adósságszolgálat alakulása miatt aggódik, hanem az ukrán Nemzeti Bank (NBU) kamatpolitikája miatt is, ami még mindig nem vezetett el a kereskedelmi bankokkal szembeni pozitív hitelkamathoz. Az NBU az általa számított 95 százalékos leszámítolási kamatlábbal messze alatta marad a Statisztikai Hivatal által az 1995. év első tíz hónapjára jelzett 253 százalékos inflációnak. Ezzel szemben Szundakov elégedettnek mutatkozott az NBU pénzpolitikájával és a kormány költségvetési politikájával, amelyek megfeleltek az IMF 1995. évi kritériumainak. A megbízott szerint az IMF javasolni fogja Ukrajnának, hogy az inflációt 1996 első és második negyedévében havi 10, illetve 11 százalékra, a harmadik és negyedik negyedévben pedig havi 4 százalékra szorítsa le.
Engedélyezett lazítás
Ez azt jelenti, hogy az IMF már nem ragaszkodik az eredetileg 1995 végére előirányzott havi 1-2 százalékos inflációhoz, és 1996-ban is bizonyos “lazításokat” enged Ukrajnának az inflációs kritériumokat illetően.
Az IMF-engedmények hátterében az a felismerés állhat, hogy az ukrán kormány növekvő nyugati eladósodása miatt nyomás alá kerül. A parlament a növekvő külső eladósodás miatt legutóbb a nyugati hitelezőkért felelős gazdasági miniszterelnök-helyettes, Roman Spek leváltását akarta elérni, azonban a javaslatot levették a napirendről.
A parlament egyébként november közepén először elutasította az Európai Unióval kötendő 85 millió ecu nagyságú hitelszerződés ratifikálását. Csak hosszas viták után történt meg mégis a ratifikálás. Az EU-hitel részben a költségvetési hiány fedezését szolgálja. Futamideje 10 év, 5,75 százalékos kamat mellett és 5 éves visszafizetési moratóriummal. Az EU további 200 millió ecu nagyságú hitelről tárgyal Ukrajnával, amit a kijevi kormány már jóváhagyott. A hitelből Ukrajnának részben Oroszországgal és Türkmenisztánnal szembeni adósságait kellene törlesztenie.
Befolyási harcok
Az IMF “enyhe” magatartása jelzi, hogy Ukrajna eladósodásának kérdése döntően befolyásolja a Nyugat és Oroszország közötti befolyás megosztásáért vívott pozícióharcot. Miközben a Nyugat a maga hitelkereteivel egy sajátos adósság-átütemezést végez (nyugati hitelezők lépnek az orosz hitelezők helyébe), Oroszország fokozottan gazdasági tőkét próbál kovácsolni a nagy ukrán adósságból. Így az orosz kormány a kinnlevőségek alapján egy beruházási offenzívával próbálkozik. Ennek része egyebek között az adósságállománynak a privatizáció során vállalatrészekre történő átváltása is (adósságot részvényért). Kucsma ukrán elnök például a közelmúltban egy dekrétummal jóváhagyta az orosz Gazprommal szembeni ukrán adósság 200 millió dolláros részének átváltását privatizálandó vállalatrészre.
Jósolni reménytelen. Ám az kétségtelen, hogy az Ukrajna feletti befolyásért folyó csatában Moszkva gazdasági pozíciói és nyomásgyakorlási lehetőségei lényegesen hatékonyabbak a Nyugat (és az IMF) rendelkezésére álló eszközöknél.
