Az adóműhelyekben már kikristályosodtak a tervek: ütemesebb adóalap-feltöltési rendszer, magasabb társasági adó, a kiegészítő adó megszüntetése és a fogyasztási adó visszaszorítása az “ABC-termékekre”. Az ingatlanadó helyi adóvá válhat, azonban 1997-ben még aligha vezetik be. A személyi jövedelemadózásban a szakemberek a családi adózás ellen vannak, mert az szerintük a céllal ellentétes hatást váltana ki. Általában is óvnak a kapkodástól, ami ilyen eredményre vezet.
Az idei személyi jövedelemadó-törvényre erőteljesen rányomja a bélyegét az a kényszer, hogy ebből az adónemből mindenáron 480 milliárd forintnyi bevételt kellett produkálni. Meg is látszik rajta… Szinte az összes adónem azért torz, mert szabályainak kialakítását kizárólag a költségvetés bevételi igénye vagy oda nem illő, szociális indíttatású megfontolások szabták meg. Ezzel együtt sok változtatás tudatosan azért született, hogy a rendszer a fejlettebb országok normáinak megfeleljen. Az OECD-hez és később az EU-hoz történő csatlakozásnak többek között az is lehet a hozadéka, hogy mint Magyarország meghatározó környezetét jelentő gazdasági egységek, a gazdasági racionalitás erejével ki is kényszerítik a hasonulást. Nehéz lesz például a 25 százalékos áfa-kulcsot sokáig fenntartani, amikor minden környező országban alacsonyabb a hozzáadott értékadó mértéke, és már semmilyen utazási vagy devizális szabály nem akadályozza a gazdaság szereplőit abban, hogy a nekik kedvezőbb árfekvésű országban vásároljanak. A fokozatos adókorszerűsítés szinte minden elemét ilyen alkalmazkodási kényszer szüli.
A társasági adó
A társasági adó újrakodifikációjánál nem cél az adóterhek növelése. A kiegészítő adót viszont a Pénzügyminisztérium a jelenlegi formájában szeretné megszüntetni, és azt egyetlen adókulcs váltaná fel – ez persze azzal is járhat, hogy az adó valamelyest növekszik majd. A mai kiegészítő adó abból a szempontból diszkriminatív, hogy az adott vállalkozásból kivont, de más vállalkozásba befektetett jövedelmet is terheli. A társasági adó nem lehet gátja annak, hogy a nyereséget egyik vállalkozásból kivonva a tulajdonos másik vállalkozásba fektesse a pénzét – ahogy jelenleg. A nyereségnek a társaságból történő kivételekor az adó ma 33,33 százalékos, ennél az egyetlen társasági adó kulcsa bizonyosan alacsonyabb lenne.
Lényegesebb azonban, hogy az adózás szabályai újuljanak meg, ennek részeként pedig az adóalap védelmére most megfogalmazott szabályok is módosuljanak. Például a külföldi tanácsadói szolgáltatások díjának az adóalaphoz való hozzászámítása nem biztos, hogy megfelelő megoldás az OECD-csatlakozás küszöbén. Az amortizáció és a transzferárak képzése esetén is sokkal finomabb szabályozásra van szükség. A társasági adó szabályozásánál jobban figyelembe kívánják venni a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények hatásait. Annak érdekében, hogy a kincstár bevételei egyenletesebben érkezzenek, ütemesebb adóalap-feltöltési rendszert alakítanak ki.
A fogyasztási adó
Minden pénzügyminiszter kedvence a fogyasztási adó, hiszen szinte vég nélkül és rugalmasan változtatható a bevételi igények alakulása szerint. Azok pedig mindig úgy alakulnak, hogy növelni kell a fogyasztási adókat. A Pénzügyminisztérium elsősorban az adózási szabályok terén készül reform-léptékű szabályozásváltoztatásra, miközben a fogyasztási adó alá vont termékkört az EU-ajánlásokkal összhangban szűkíteni akarja. A jövőben az “ABC-termékekre”, azaz az alkoholra, a benzinre és a cigarettára kívánnak koncentrálni. Mindez egyben azt is jelenti, hogy például a rágógumiról és a játékkártyáról levegyék a fogyasztási adó ideológiai indíttatású terhét. Az arany ékszereket terhelő fogyasztási adó eltörlése jótékony hatással járna a forgalomra. Ha másképpen nem, hát úgy, hogy az a féllegális vagy illegális kereskedelemből a legálisba tevődne át, ahol viszont jelentős áfa-bevételeket is teremthet. A legfontosabb azonban a fogyasztási adó bizonylatolási rendszerének korszerűsítése, mert innen nagyon sok adó egyszerűen “elfolyik”.
A vagyonadó
Magyarországon tulajdonképpen már létezik vagyonadó. Falusné Szikra Katalin akadémikus egy tanulmányában kimutatja például, hogy az ingatlan átírási illetéke aránytalanul nagy – igencsak távol áll az illeték eredeti tartalmától, amely az államigazgatási eljárás költségeit hivatott fedezni -, így valójában sokkal inkább tekinthető ingatlanadónak. A helyi önkormányzatok is vetnek ki adót építményre, telekre, s ezek tulajdonképpen kvázi-vagyonadóként működnek. Az igazi újdonság ezen a területen tehát az lenne, ha a már létező vagyoni típusú adókat rendszerbe foglalnák, és működési mechanizmusukat a nyugat-európai példák alapján kidolgoznák. Napjainkban az is gond, hogy trükkökkel, finom jogi technikákkal a jelenlegi illetékrendszert is ki lehet játszani – ennek praktikus módja az ingatlan tulajdonjogának átírása helyett azon cégek üzletrészeinek a mozgatása, amelyek tulajdonában az ingatlan van.
A vagyonadó leginkább kivitelezhető formája az ingatlanadó, aminek bevezetését Bokros Lajos még pénzügyminiszter-jelölt korában kilátásba helyezte, s aminek technikai alapja a tervek szerint az ingatlan-nyilvántartás integrált számítógépes rendszerbe szervezésével 1997-től elvileg meg is teremtődik. Az ingatlanadót mindenképpen helyi adóként kell elképzelni. Bevezetésének további feltétele az ingatlanpiac élénkülése, valamint az értékbecslés egységes normáinak kialakulása. Az adó alapja nem a teljes, hanem a korrigált forgalmi érték lehetne. Pitti Zoltán szerint a határt valamivel az átlagos hazai ingatlannagyság felett kellene meghúzni. Az ingatlanadó megfizetésének egyik lehetséges módja a németországi: ott az adót háromévente állapítják meg, s azt a három év alatt egyenlő részletekben kell megfizetni.
Az áfa
A kormányprogram ugyan az egykulcsos áfa megvalósítását tűzi ki célul, az adószakemberek azonban nem szorgalmazzák ennek a programpontnak a megvalósítását. Az EU ajánlása két kulcs alkalmazását teszi lehetővé a tagállamok számára. Az ajánlás azt mondja, hogy a normál adómérték ne legyen kevesebb 15 százaléknál (felső határt nem jelöl meg), a kedvezményes adókulcs pedig 5 százaléknál.
Az EU tagállamai kétkulcsos rendszert alkalmaznak – kivétel Dánia, ahol egyetlen kulcs létezik, az is 25 százalékos. A jelenlegi hazai áfa-mérték – mind a 25, mind pedig a 12 százalék – magasnak mondható. Egyelőre ez nem okoz különösebb problémát, azonban egyre nagyobb gazdasági kihívást jelent a cégvezetők számára, ahogy a csatlakozás egyre inkább időszerűvé válik. A magas adóteher miatt ugyanis érdemesebb lehet a határon túl, olcsóbb árfekvésű országban vásárolni. A nyomás tehát egyre nagyobb lesz arra, hogy a 25 százalékos normál kulcsot mérsékeljék. Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára nem hisz abban, hogy egykulcsos rendszert kellene kialakítani Magyarországon. Annál is kevésbé, mert – az áfa fokozott költségvetési szerepe mellett – ez csak magas mérték mellett jöhetne létre, s így ez hosszabb távra bebetonozódna. A két kulcs közelítése is gondot okozna, hiszen a költségvetés mai kényszerpályáján a normálkulcs 1 százalékpontnyi csökkentése a kedvezményes kulcs 2 százalékpontos emelését igényelné.
Ráadásul a közvetett adók degresszív hatása mind a két esetben (a magasan rögzült egyetlen kulcs, illetve a 20 százalékhoz közeli két kulcs esetében is) az alacsonyabb jövedelmű rétegeket sújtaná inkább.
Pitti Zoltán, az APEH elnöke azt is hangsúlyozza, hogy az áfa-rendszerben még hatalmas tartalékok rejlenek, amennyiben sikerül az áfa-kört zárni és a számlaadási fegyelmet és hitelességet javítani. Hangjában nem kis irigységgel emlegeti, hogy az EU-ban a nemzeti adóhatóságok és a brüsszeli központ on-line kapcsolatban állnak egymással, és a kibocsátott számla hozzáadottértékadó-tartalmát a vásárló fél adóhatóságánál azonnal dokumentálják. Európa nyugati felén tehát az áfa-rendszer elvileg tökéletesen zár.
Az szja
A hét év alatt két tucatszor módosított személyi jövedelemadó-törvény van leginkább kitéve a politika szociális gondoskodásra hivatkozó beavatkozásainak, illetve a kincstár kényszereinek. “A személyi jövedelemadó mai arculatát igencsak befolyásolta az a szempont, hogy ebből az adónemből 480 milliárd forintnak kell befolynia” – vallja meg Csobánczy Péter. Szerinte 1997-ben nem az szja gyökeres megújítására kell törekedni, de lehetséges egy sávjaiban széthúzottabb, lehetőség szerint alacsonyabb marginális adókulcson alapuló adótábla kialakítása.
Az szja megújításával kapcsolatban a leggyakrabban az összevont, vagy családi típusú adózás problematikája kerül napirendre. Holott kifejezetten családi jövedelemadó egyetlen OECD-országban sincs, lényegében minden ország az egyéni típusú adózást alkalmazza. Franciaországban vannak olyan kiegészítő szabályok, amelyek a családot is figyelembe veszik – az alap azonban ott is egyéni típusú. Csobánczy Péter szerint a tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy az egyéni típusú adózásnál kell megmaradni. Annál is inkább, mert a mai zilált viszonyok között némi nehézséget okoz egzakt definíciót adni a család fogalmára (amikor az áfa-törvényben jószerével még az ásványvizet sem tudják pontosan definiálni).
A családi jellegű jövedelemadó egyébként sem alkalmas a szociális szempontok érvényesítésére, hiszen a teljesítményelvű adórendszerbe képtelenség szociális jellegű szempontokat vinni. Sokkal célravezetőbb a rászorultsági elvet érvényesítő segélyezés, szociális ellátás. Pitti Zoltán határozottan állítja, hogy a családi típusú adózás a magasabb jövedelmű családok számára kedvez, hiszen azok – a létszámarányos osztás révén – alacsonyabb adósávokba kerülhetnek, míg az alacsonyabb jövedelmű családok, amelyek egyébként is kedvezményesebb kulcsok szerint adóznak, nem tudnak igazán élni a jövedelemosztás nyújtotta előnyökkel.
Az szja esetében a kulcskérdés nem az esetleges összevonás, hanem az, hogy hova kerül a belőle származó bevétel. Központi adó lesz-e, avagy helyi, illetve milyen lesz a kettő közötti megosztás? Ha az államháztartási rendszer átalakult, akkor nemcsak a feladatokat, hanem a forrásokat is át kell csoportosítani, s a forrásátrendezésben az egyik eszköz – legalábbis Pitti Zoltán szerint – az szja lehet. Ez azonban már egy alapvetőbb kérdéshez vezet: le akarják-e építeni a politikusok a központi államot, hogy ma játszott nélkülözhetetlen szerepeit a helyi közösségek önkormányzata vegye át? Ez pedig már nem adózási kérdés.
