Február 15-én jár le annak a pályázatnak a határideje, amelyen a Dunabank jól működő üzletágait kínálták fel értékesítésre. Lapunk értesülései szerint több hazai nagybank mellett külföldi pénzintézetek is érdeklődnek a csomag iránt. Egyelőre azonban még számos kérdés tisztázatlan a tranzakció lebonyolításával kapcsolatban.
Mint ismeretes (Figyelő, 1996/5. szám), a Dunabanknál választott sajátos “privatizációs” eljárás során fokozatosan kiürítik a pénzintézetet, ahol az év második felére csak a hitelek és a befektetések maradnak. A jelentős értékű bankkártya-, vámpénztár- és lakossági betét üzletágakat pedig a hozzájuk kapcsolódó személyzettel, infrastruktúrával és pénzeszközökkel együtt rövid időn belül átadják annak a pénzintézetnek, amelyik vállalja ezek további működtetését.
A saját tőkéjét gyakorlatilag 1994-ben teljesen elveszített Dunabank azért kényszerült erre a drasztikus lépésre, mert mára lényegében odalett az esély a sikeres privatizációra. Az állam által kiválasztott privatizációs tanácsadó, a Bankers Trust ugyan több olyan potenciális vevőt is “felhajtott”, amely hajlandó lett volna a további működéshez szükséges egymilliárd forintos alaptőke-emelésre, azonban ezek többsége tüzetesebb vizsgálódás után meggondolta magát. Ebben a hírek szerint az érintettek alacsony kockázatviselő képessége mellett az is szerepet játszott, hogy a bankkal szemben a korábbi részvény-értékesítések miatt közel 1,2 milliárd forintot érintő peres eljárások vannak folyamatban, amelyek kimenetele egyelőre bizonytalan.
A pénzintézet 96 százalékos fő részvényese, a Pénzügyminisztérium (PM) viszont – más kisbankokhoz hasonlóan – itt sem volt hajlandó a tőkeemelésre. A többi megrendült tőkehelyzetű kisbankkal ellentétben azonban a Dunabank megőrizte likviditását, és a lakossági piacról mindmáig jelentékeny forrásokat tudott összegyűjteni, ezért a fizikai értelemben vett felszámolás során jelentős értékek mentek volna veszendőbe. Ezért döntött a PM a részenkénti eladás mellett, úgy, hogy annak lebonyolítását egy profi vagyonkezelőre bízza. Bár ennek a döntésnek a részleteit mindmáig meglehetősen sűrű homály fedi, annyit tudni lehet: a zártkörű pályázat útján kiválasztott vagyonkezelő, a Bankár Kft. azzal előzte meg a többi jelentkezőt (köztük egy külföldi tulajdonban álló pénzintézetet és két nemzetközi könyvvizsgáló céget), hogy jelentős tapasztalatai vannak a banki eszközök értékesítésében.
Mint Réthy Imre, a Bankár ügyvezető igazgatója a Figyelőnek elmondta: a társaságnál az utóbbi két esztendőben fejlődött önálló üzletággá a pénzintézetek lejárt követeléseinek kezelése, amit 1994 vége óta egy önálló cég, az AB Faktor Kft. végez. (Ennek vezetője az az Antal Ernő, aki a Postabank korábbi vezérigazgató-helyetteseként szerzett tapasztalatokat ezen a területen.) Az általuk kezelt követelések névértéke tavaly elérte a 8 milliárd forintot, az ebből származó nyereségük pedig 100 millió forint körül alakult, ami a működési és egyéb költségeket figyelembe véve nem is annyira rossz eredmény.
A vagyonkezelő rövid időn belül letette javaslatát az asztalra: a jó üzletágakat le kell választani a Dunabank “testéről”, és egy csomagban értékesíteni, azt a portfóliót viszont, amely elriasztotta a vevőket, továbbra is a pénzintézet berkein belül kell kezelni. Ezt követően küldték el január közepén ajánlattételi felhívásukat a szóba jöhető 10-12 vevőnek, akik február 15-ig pályázhattak a Dunabank-csomagra. Kérdésünkre több hazai nagybank, így a Magyar Hitel Bank és a Kereskedelmi és Hitelbank is megerősítette: érdeklődik egyes üzletágak iránt, de információink szerint megkapta az ajánlattételi felhívást és az ehhez kapcsolódó tájékoztatót a Mezőbank és az OTP Bank is. A lehetséges vevőjelöltek között emlegetik ugyanakkor a CIB Hungária Bankot is, annak ellenére, hogy annak tulajdonosai egyszer már elálltak a pénzintézet megvásárlásától. Más forrásból származó híreink szerint ugyanakkor több külföldi tulajdonban álló (köztük holland és német érdekeltségű) hazai pénzintézet is pályázik, bár őket elsősorban a Dunabank kilenc fiókból álló hálózata, és nem az egyes üzletágak érdeklik.
Azt a Dunabank vezetősége is megerősíti, hogy a csomag iránt meglehetősen nagy az érdeklődés a hazai pénzintézetek körében. Ami nem is csoda, hiszen a vevő gyakorlatilag egy teljes banküzemhez és kiépített ügyfélkörhöz jut hozzá – jószerével ingyen. A tranzakció során ugyanis – a pénzintézettel szemben fennálló kötelezettségek átvállalásáért cserébe – a Dunabank a készpénz és készpénzzé tehető értékpapírok mellett átadja a működtetéshez szükséges infrastruktúra és a személyzet egy részét is. Ennek ellenére a vevők óvatosak, hiszen számos olyan “időzített bomba” rejtőzhet a csomagban, ami a rendelkezésre álló rövid átvilágítási idő alatt nem került a napvilágra.
A napokban például a csomag egyik ékességének számító vámpénztárak működése vált kétségessé. A Vám- és Pénzügyőrség (VPOP) – a közbeszerzési törvényre hivatkozva – állítólag az év végével felmondta azt a Dunabankkal kötött kizárólagos szerződést, aminek alapján a pénzintézet 16 vámhivatalnál pénztárat működtetett, és beszedte a vámilletéket. Az igazgatóság elnöke, Karle Georgina azonban érdeklődésünkre elmondta: a VPOP-val március végéig meghosszabbították a szerződést, így egyelőre valamennyi vámpénztár tovább működik. A vámhivataloknál lévő pénztárak további üzemeltetésére egyébként a Dunabanknak (illetve a csomag vevőjének) a továbbiakban is jó az esélye, hiszen lépéselőnye van más pénzintézetekkel szemben.
A kártya- és a lakossági betét üzletággal kapcsolatban már kevesebb aggály merül fel. Igaz, egyes elemzők szerint óvatosságra ad okot, hogy a kártyarendszer technikailag még nem elég fejlett, és a készpénzfizetést manuálisan dolgozzák fel. Óriási vonzerőt jelent viszont, hogy a Dunabankon kívül csupán két hazai nagybank rendelkezik az Europay nemzetközi elszámolási rendszerben olyan elsődleges licenccel, ami lehetőséget ad Eurocard/Mastercard típusú bankkártyák kibocsátására. Bár maga a licenc nem adható el, viszont megoldható az átadása, ha a vevőnek is van az Europaynél valamilyen egyéb jogosítványa. (Az persze kérdés, hogy mi történik a közelmúltban aláírt Dunabank-CIB Hungária kártya-együttműködési megállapodással abban az esetben, ha netalán nem a CIB lesz a befutó.)
Ami még a tranzakció lebonyolításakor zavart okozhat, az a pénzintézetben 4 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkező kisbefektetők ügye. Bár elemzők szerint a Dunabank részvényei a köztudottan ingatag tőkehelyzet miatt már korábban is spekulatív befektetésnek minősültek, többen azzal számoltak: más megmentett kisbankhoz hasonlóan itt is visszavásárolják bizonyos árfolyamon a részvényeket. Erre azonban – és ezt Karle Georgina megerősítette – ebben az esetben nem kerül sor, a kisrészvényeseknek is vállalniuk kell a kiürítésből származó veszteségeket. A tőzsdén kívüli kereskedelemben az elmúlt napokban többen is megpróbáltak Dunabank-részvényeket piacra dobni, egyelőre váltakozó sikerrel. Az egyik, nagyobb pakettet birtokló “kisrészvényes” azt sem tartotta kizártnak, hogy néhányan perre mennek a többségi tulajdonos Pénzügyminisztériummal. Szerintük ugyanis az államot mint minősített többségű tulajdonost igenis terheli felelősség a részvényeseket ért veszteségért, jóllehet, a társasági törvény hatálya az államra és a képviseletében eljáró PM-re nem terjed ki.
