A politikai csatározások miatt bizonytalanok, de a legjobb esetben is ködösek a közeljövő gazdasági kilátásai Ausztriában – véli a Financial Times. Hozzáfűzi: ha az állami szektor nem gyengélkedne, akkor az osztrák gazdaság egészen jó formában lehetne.
Ausztriában a GDP növekedése reálértékben lassul: az 1994. évi 2,7 százalék után 1995-ben 2,5 százalék körül volt, és a tendencia 1996-ban is folytatódik: az OECD által jósolt ráta 2,2 százalék. Az exportteljesítmény azonban kimagaslóan jó volt, az inflációt féken tartják, és meglepően simán alakul az Európai Unióba való integráció is. Ami a közületi szektornak a Financial Times által említett problémáit illeti, az a legtöbb fejlett ipari országban jól ismert. Az elsősorban a folytonosan növekvő jóléti kiadások okozta deficit a kamatlábak emelkedésével, az pedig a gazdasági növekedés aláásásával fenyeget.
Ez hirtelen igen akut problémává vált Ausztriában, mivel a külföldi befektetők attól tartanak, hogy a jelenlegi politikai felfordulásban a kormány nem tudja megtenni a GDP több mint 5 százalékát kitevő központi költségvetési hiány lefaragásához szükséges intézkedéseket. Ráadásul a tartományi és helyi önkormányzatok, amelyek eddig hagyományosan többlettel enyhítették a központi deficitet, tavaly maguk is eladósodnak.
1994-ben a szövetségi deficit a GDP 4,7 százaléka volt, a helyi önkormányzatok viszont összesítve 0,7 százalékos többletet produkáltak. Helmuth Kramer, az Osztrák Gazdasági Kutatóintézet (Wifo) igazgatója szerint 1995-ben a szövetségi deficit elérte a GDP 5,2 százalékát, és ezt ezúttal már további 0,5 százalékkal növelik a helyi önkormányzatok.
A másik nagy probléma az idegenforgalom. Ez hagyományosan az osztrák gazdaság legfontosabb ágazata, amely jó években akár a GDP egytizedét is adja. Az idegenforgalom mindig meg szokta menteni a fizetési mérleget: fedezi a krónikus kereskedelmi deficitet. Az elmúlt két évben viszont a nettó idegenforgalmi többlet váratlanul csökkent: 1993-ban 61,4 milliárd schilling volt, 1994-ben már csak 43,7 milliárd, 1995 (eddig hivatalosan mért) első kilenc hónapjában pedig mindössze 27 milliárd. Ez viszont csupán a felét érte el az 1995 első kilenc hónapjában tapasztalt rekordnagyságú, 30,5 milliárd schillinges folyó fizetési mérleghiánynak. Az egész évben – még nem végleges adatok szerint – a hiány elérheti a 41 milliárd schillinget, szemben az 1994-es 22,3 és az 1993-as 8,2 milliárddal.
Jóllehet, az idegenforgalmi bevételek zuhanásában kivételes tényezők is szerepet játszottak – például a schillingnek a legtöbb európai valutához viszonyított erősödése -, közgazdászok nem tartják valószínűnek, hogy a turizmus visszanyeri korábbi fontosságát. Ez azt jelenti, hogy az országnak más módszereket kell keresnie a nemzetközi fizetési mérleg kiegyensúlyozásához.
A fenti terhek ellenére jó teljesítményt mutatott az osztrák gazdaság 1995-ben. Az ipari termelés emelkedésének üteme augusztusig mindig 7 százalék felett volt. A részleteket nehéz kideríteni, mivel Ausztria EU-csatlakozása nyomán megváltoztak a statisztikai adatgyűjtési módszerek. A londoni Economist január derekán közölt adatai szerint például az ipari termelés a 2,5 körüli GDP mellett 1995-ben kevesebb mint 2 százalékkal nőtt.
A legújabb jelentések azt mutatják, hogy Ausztriában a korábbi konjunkturális optimizmus helyét egy sajátos kiábrándulás váltotta fel: a vezető gazdaságkutató intézetek már az év első napjaiban úgy vélték, hogy a gazdaságnövekedés jóval alatta marad az 1995. évi 2,5 százaléknak. Az osztrák gyáriparos-szövetség (IV) szerint 1995 decemberében már a vállalatok 27 százaléka termelésvisszaesést várt; három hónappal korábban ez az arány még csak 20 százalék volt. A termelés növekedésével mindössze a vállalatok 9 százaléka számolt, szemben a 3 hónappal korábbi 19 százalékkal.
A gazdaságnövekedés várható lassulása a szövetség szerint odavezet, hogy a GDP növekedése 1996-ban és 1997-ben 1,4 százalékra csökken, és a tendencia csak az ezredforduló közeledtére változik meg, amikor 2,6 százalékos gazdaságnövekedést várnak.
A másik, a korábbinál élesebb felbukkanó probléma a munkanélküliség növekedése. Ez részben összefügg a már említett központi költségvetési hiánnyal. Emiatt ugyanis a kormány következetesen fenn akarja tartani az 1995 augusztusa óta érvényes felvételi tilalmat, és 1999-ig 10 ezerrel akarja csökkenteni a közalkalmazottak számát, ami becslések szerint évi 4,5 milliárd schillinges megtakarítást jelent az állami költségvetés számára.
Emellett a tényszámok is azt mutatják, hogy a munkanélküliek száma emelkedik. Az IHS osztrák gazdaságkutató intézet január végén úgy vélte, hogy a tavalyi 6,6 százalékos munkanélküliségi ráta az idén 7,1 százalékra nő. Ez a tendencia azt jelenti, hogy 1998 végéig 233 és 270 ezer között fog ingadozni a munkanélküliek száma. Az IHS úgy véli, hogy ezért a német példát követve Ausztriában is szociális megállapodást kell kötniük a munkaadóknak és a szakszervezeteknek. Itt azonban nézetkülönbségek vannak. Az osztrák gyáriparos-szövetség nem elégszik meg azokkal a szakszervezeti körökből érkező jelzésekkel, amelyek szerint foglalkoztatottsági garanciák ellenében elfogadnák az úgynevezett nulla reálbér-növekedés koncepcióját. A munkaadók ezt a szakszervezetekkel ellentétben úgy értelmezik, hogy a tényleges nulla-rátát a nominális bér befagyasztása jelenti – tehát elkerülhetetlen a reálbér csökkenése, és csak ebben az esetben javulhat a foglalkoztatás. Ez mindenesetre Ausztriában is “előrejelzi” a feszültség növekedését a szakszervezetek és a munkaadók szövetségei között.
