Az a kár, amelyet a Kaposváron és környékén állomásozó IFOR-erők egy év alatt okoznak, becslések szerint akár néhány százmillió forintra rúghat. A munkálatokról és az utak végleges rendbetételéről több tízmillió forint értékű magyar-amerikai szerződés rendelkezik majd. Az egyéb károkat pedig – a NATO tagállamainak fegyveres erőiről szóló 1951-es egyezményben foglalt elv szerint – az amerikaik 75, a magyarok 25 százalékban állják.
Mintegy 60 millió forintra becsülik a taszáriak azt a kárt, amelyet az ideiglenesen Magyarországon állomásozó amerikaiak a korántsem az ő falujuk útjainak teherbírásához méretezett gépjárművekkel az utakban, épületekben, közművekben eddig okoztak. A további károkat elkerülendő épült az az új út, ami a falut kikerülve létesít kapcsolatot a taszári tábor és a 61-es főút között.
Az immáron használatba vett út jó részét – amerikai megbízással a tarsolyában – fővállalkozóként a Brown ant Root társaság építette magyar cégekkel. Ám az utolsó százméteres szakaszt – mivel a főúthoz való csatlakozás speciális engedélyt igényel, és külön elő-írásoknak kell megfelelnie – az egyszerűség kedvéért a Strabag fektette le a Honvédelmi Minisztérium felkérésére. Az építkezés költségeit ennek ellenére teljes mértékben az amerikai fél állja – szól a Honvédelmi Minisztériummal kötött elvi megállapodás.
Ugyanígy az amerikaiak számláját terhelik a már bekövetkezett útsérülések, illetve azok a közműkárok, amelyek az utak tönkremenetele révén keletkeztek – jutottak egyezségre a felek. Ezek esetében az Egyesült Államok a helyreállításért fizet. Mihelyt az időjárás engedi, el is kezdik Taszár belső útjának, valamint Kaposvár és Kaposújlak térsége az IFOR-erőket megsínylett úthálózatának felújítását.
Addig is minden olyan úton, amit az amerikai erők igénybe vesznek, a Honvédelmi Minisztérium megbízásából a Somogy megyei Közúti Igazgatóság folyamatos kárelhárítást végez: dolgozik a közlekedés biztonságát veszélyeztető károk felszámolásán, a kátyúk megszüntetésén, az útpadka helyreállításán. E munkálatokról és az utak végleges rendbetételéről több tízmillió forint értékű magyar-amerikai szerződés rendelkezik majd, amelyre a felek a közeljövőben mondják ki az áment.
Az “útügyi” tárgyalásokon tehát százszázalékos amerikai költségtérítést sikerült elérni. Más területeken – az épület-, a föld-, a gépjármű-, a környezeti és egyéb károk esetében – továbbra is az eredeti, az Észak-Atlanti Szerződés (NATO) tagállamainak fegyveres erőiről szóló 1951-es egyezményben foglalt elv az érvényes. Eszerint a küldő állam fegyveres erői által a fogadó állam javaiban okozott károkat a küldő állam 75 százalék erejéig, a fogadó pedig 25 százalékban állja. Az egyezményt – és így a károkról, kártérítésekről rendelkező cikkelyt – Magyarország a Békepartnerség programhoz való csatlakozás keretében, a NATO és a program fegyveres erőinek jogállását tisztázó megállapodás részeként írta alá, majd azt az IFOR-erők jövetele előtt a parlament is ratifikálta.
Az úgynevezett NATO-SOFA egyezmény alapján tehát a magyar államot a károk egynegyede terheli. A megállapodás ugyanakkor lehetőséget nyújt arra, hogy a küldő és a fogadó állam tárgyalásokon egyezkedjen a költségekről. Ez az, ami az utak esetében a fenti kedvező végkifejlethez közelít. Az eredményekről csakúgy, mint a SOFA-ban nem firtatott, illetve a bennefoglalt, ám a magyar joggal egybe nem eső részletekről, külön kormányközi megállapodás készül.
A károkat a magyar fél méri fel. Az utak esetében például ez a Somogy Megyei Közúti Igazgatóság feladata, az épületkároknál pedig a tulajdonos hív kárszakértőt. A környezeti változásokat az előzetes helyzetfelmérés alapján az ingatlan-bérbeadási szerződésekben rögzített állapothoz viszonyítják majd amerikai és magyar környezetvédelmi szakértők. Amennyiben károk keletkeznek, és azok bizonyíthatóan az IFOR-erők tevékenységéből erednek, az amerikaiak a tárgyalások során kialakult hányad szerint, legalább a SOFA-ban foglalt 75 százalék erejéig fizetnek.
Teljes egészében az Egyesült Államokat terheli viszont a kár, ha azt nem szolgálati feladat teljesítése közben vagy ha bűncselekmény részeként okozták az itt állomásozók. Ha valamely kár eredete kérdéses volna, az ügyet egy majdan felállítandó magyar-amerikai egyeztető fórum elé viszik. Amennyiben ott sem jutnának dűlőre, magánszemély a magyar államot perelheti kártérítésért, amely diplomáciai úton sarkallhatja az amerikai felet fizetésre.
Ugyanez a menetrend az IFOR-erőket kiszolgáló azon amerikai civil személyzet esetében, amely a SOFA megállapodás hatálya alá esik. Többségük azonban nem élvezi az abban foglalt engedményeket és mentességeket, így ők “egyszerű külföldinek” minősülnek, az általuk okozott kár esetén tehát a magyar jog szerint járnak el a magyar hatóságok.
Civilek okozta közúti baleseteknél is elindítják a káreljárást a biztosítótársaságok. Mint ismeretes, az amerikai részvétellel bekövetkezett balesetek bármely gépjármű-biztosítási üzletággal rendelkező biztosítónál bejelenthetők, a károkat a Magyar Biztosítók Szövetségénél vezetett kártalanítási számláról megtérítik. (Ez a számla – amelyet a kötelező biztosítási díjbevételek 3 százaléka tölt fel folyamatosan – amúgy, IFOR-mentes időkben, azon baleseti károk finanszírozására szolgál, amelyeknél az elkövető nem rendelkezik kötelező biztosítással vagy nem fedi föl a kilétét.)
Arról, hogy a szövetség utólag elszámol a magyar állammal, már született megállapodás. A hogyanról – értve ezen többek között az utólagos fizetés költségeit – viszont még nem; ahogyan arról sem, hogy a Honvédelmi avagy a Pénzügyminisztérium képviseli az államot a kártalanítási ügyekben. Erről csak február elején születik döntés.
Az, hogy az Egyesült Államok a károk mekkora hányadát – 75 százalékot vagy netán többet – térít meg a magyar államnak, a folyamatban lévő tárgyalások függvénye. Forrásokra mindazonáltal hazai oldalon is szükség lesz, a Pénzügyminisztérium ezért egy tartalékalap létrehozásán munkálkodik.
