Rubint Réka a napokban osztotta meg a nyilvánossággal, hogy közel négy évvel ezelőtt daganatos betegséget diagnosztizáltak nála. A vele történtekről szombaton, a Naplóban mesélt Gönczi Gábornak: levette parókáját, és olyan felvételeket is mutatott, melyeket ő készített magáról a kezelései alatt.
A fitneszedző azóta a közösségi oldalán is megosztott kórházi fotókat, melyeket az elmúlt négy évben készített, a minap pedig egy közel félórás videóval is üzent követőinek. Mint mondja, rengeteg kedves üzenetet kapott az elmúlt napokban.
Ha önmagában ennek gyógyító ereje van és lesz, akkor én 100 évig fogok élni, és ezt nagyon köszönöm nektek. Ez a tervem egyébként, de nem tudom elmondani azt a hálát, amit érzek.
Bejelentkezése alkalmával Rubint arról is szót ejtett, hogy egyesek szerint haknizni kezdett a betegésével. Ezen vádakra válaszolva leszögezte, hogy esze ágában sincs ilyesmit tenni, és mindössze két platformon beszélt eddig a betegségéről, az elmúlt négy évben pedig a gyógyulására és a belső biztonsága kialakítására koncentrált.
– magyarázta az edző, aki bevallása szerint az interjú után úgy érezte magát, mint egy hófehér galamb, akit kiengedtek a ketrecből.
Isteni útmutatásként tekint a gyógyulásra
Nem szégyellem egyáltalán, sosem szégyelltem azt, ami velem történt. Feladatként, egy isteni útmutatásként tekintek rá, mert elmondhatom magamról, és a közvetlen környezetem is megerősítheti azt a kijelentésemet, hogy én más ember lettem. Aki járt már hasonló cipőben, aki farkasszemet nézett már valaha a halállal, az pontosan tudja, miről beszélek most, hogy az ilyen és ehhez hasonló tanítások valóban átformálják az ember egész életét.
Hangsúlyozta, hogy továbbra is küzdeni fog, eközben pedig a közönségét sem hagyja cserben. Továbbra is tart edzéseket, és úgy véli, ha az elmúlt évek alatt felhagyott volna a sporttal és azzal az életmóddal, amit régóta közvetít, nem ülhetne most kamera előtt.
Videójában a fitneszedző hosszan köszönetet mondott mindazoknak is, akik segítették és segítik őt a gyógyulása útján.
Ez egy fantasztikus önismereti út volt, és az a mai napig. Újjászülettem, mondhatom azt. Nem félek semmitől, mert mindezeknek köszönhetően, ennek az önismereti útnak köszönhetően elmúlt belőlem a félelem, és ha a Jóisten továbbra is úgy megsegít, ahogy eddig, akkor megígérem nektek, hogy általa, vele, meg fogom nektek is tanítani azt, hogy a sportcipőn kívül mi az, ami segít abban, hogyha jönnek a félelmekkel teli gondolatok, jön az örvény, ami lehúzna, hogyan tudtok belőle kiemelkedni. Meg fogom nektek tanítani, és nagyon hálás vagyok az életnek, a sorsnak, hogy ráterelt erre az útra. Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, rengeteget tanultam belőle, és tanulok a mai napig.
Könyvet ír a küzdelméről
Nézőinek azt üzente, merjenek ők is segítséget kérni, ha szükségük van rá, és merjenek szívből élni. Elárulta, hogy régóta várt könyvét is elkezdte írni, amiben a legapróbb részletek is benne lesznek – azokról az emberekről is, akik a legnehezebb pillanataiban hagyták cserben és rúgtak bele.
De ma már tudjátok mit mondok? Így négy év távlatából? Hogy a Jóisten akkor is vigyázott rám, szeretett engem annyira, hogy ezeket az embereket lepucolta rólam, szó szerint eltakarította az energiateremből, hogy tudjak gyógyulni, és sokkal de sokkal tisztább és őszintébb, igazibb embereket hozott mellém. […] Minden úgy jó, ahogy van, és higgyétek el, minden okkal történik. Minden értünk történik, még akkor is, hogyha sokszor oly nehéz.
