A 19. század második felének nagy városrendezései során a körút nem csupán egy útvonal volt, hanem a fejlődés és a polgárosodás szimbóluma. De vajon miért lett Krakkóban parkerdő, Brnóban elfeledett örökség vagy Szegeden tágas, de sokáig üresen tátongó keret a körútból? Bejárjuk a Monarchia egykori „kis Bécseit”, hogy feltárjuk az aszfalt és a fasorok mögött rejlő társadalmi vágyakat.
Bécs és a Ring: A mintaadó díszlet
Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember című regényében „egy semmitmondó és tartalmatlan kor színházi díszleteiként” látta, illetve láttatta a bécsi Ringstrassét. Ma milliók áramlanak ide, hogy a rég letűnt századforduló hangulatában megfürödjenek. A Ring valóban egy korszak foglalata, egy korszaké, amely hitte, hogy a császárság túlélheti a nemzetállamok korát, amely hitte, hogy a nemzeti mozgalmak végül egymással, de legfőképpen Béccsel kötnek szövetséget. A Ring ma azért is divatos, mert sokan a Monarchiában látják a közös Európa első nagy kísérletét, de leginkább azért, mert egyszerűen szépnek tartják.
A Ring valóban erőt képviselt, olyan városépítészeti alkotást, amely mércéül és mintául szolgálhatott a Monarchia polgárainak, bárhol is éljenek. Egyszerre volt modern és konzervatív. Jóval többről volt itt szó, mint puszta építészetről. A Ringről kölcsönzött urbanisztikai elvek átvételével a provinciákban szolgáló hivatalnokok úgy érezhették, nem a periférián élnek, hanem ugyanazok között a díszletek közt, mintha a császárvárosban szolgálnának. A kaszárnyákkal és a vasútállomásokkal együtt ezek a fényes palotákkal övezett széles sétányok jelentették a Monarchia valóságos jelenlétét. Tudatosan formálódtak a kis Bécsek: Lemberg, Zágráb, Brno, Plzen és Temesvár, Erdélyben Nagyszeben és Brassó, Kis-Lengyelországban pedig Krakkó, amely így nemcsak barokk templomaival, de körútjával is „utolérte” a császárvárost.
Krakkó és Zágráb: a zöldbe borult körutak
A kis Bécsek sorában Zágráb különleges helyet foglal el, hiszen Budapesthez hasonlóan ez a város is egy birodalmon belüli nemzetállam fővárosaként élte meg a Monarchia utolsó évtizedeit. Rangjának és ambícióinak megfelelően a város alatt nagyrészt üres területen (tehát nem egy erődítés helyén) jelölték ki az 1880-as években a patkó alakú térsort, amely mentén a legfontosabb nemzeti intézeteket helyezték el. Ez a zöldben úszó térsor rögtön a vasútállomás előttről indul, mintha nem is a városba, hanem egy kastélykertbe lépnénk. A zágrábi körút egyszerre bájos és elegáns. Ugyanaz a kifinomult századvégi ízlés jellemzi, ami Bécset, de a léptékek kisebbek, nincsen olyan forgalma, mint a bécsi Ringnek, a parkok valódi gyalogossétányok. Magyar szemmel egyszerre hazai és „külhoni”. Ami ismerős, az a dunántúli városokra jellemző fejlett urbanitás, ami különleges, az éppen a térsor parkjaiban megjelenő bécsiesség.
Krakkó voltaképpen régebbi körutas város, mint Bécs. A középkori városfalai mentén már jóval a bécsi erődítések bontása, vagyis az 1850-es évek előtt csinos park létesült. Míg Bécsben a parkokat megszakítják az épületek, a krakkóiak Planty kertje valóságos kis városliget, ahol majdhogynem kirándulni lehet. Bécsben az építészet dominál. A Stadtparkon kívül valamennyi zöldfelület egy-egy kiemelt épület vagy épületcsoport előkertje. Krakkóban éppen fordított a helyzet. Itt a századforduló évtizedeiben a park szélein elhelyezett épületek szinte elvesznek a zöld lombok között.
A parkot körbejáró villamosok is inkább hasonlítanak erdei vasútra. A villamoson túl pedig az eklektika megannyi kellékével, tornyokkal és palotás homlokzatokkal kezdődik egy másik város, a középkori óvárost körülölelő, de még mindig történetinek mondható elővárosi Krakkó. Így aztán a Planty nemcsak park, hanem egy kicsit határerdő is. Határ, akárcsak a bécsi Ring, amely a maga korában, de lényegében még napjainkban is éles választóvonal a gazdag belváros és a szerényebb, de sok tekintetben élénkebb életet élő elővárosok között.
Brno és Temesvár: a hűséges másolók
Miközben Krakkó bécsies hangulatára a városlakók ma is büszkék, a morva főváros, Brno, mintha elfeledte volna örökségét. Pedig a maga idején bécsi mérnökök közreműködésével itt valóban a császárváros modelljét vették át – ám többnyire csak papíron. Ezt rögtön érezhetjük, amint leszállunk a vasútról, amely ugyan a térképen a ring része lehetne, de valójában egy önálló tér, amely kapuként nyílik az óvárosra. Senkinek nem jutna eszébe, hogy itt körút is fut.
A brnói Ringnek (okružní třída) persze vannak szabályosabb szakaszai is. A Špilberk lábának nyílegyenes útja, a Husova, mindenképpen ilyen. A végén ott áll a vörös templom, amit ugyanaz a Heinrich von Ferstel tervezett, aki Bécsben a Votivkirche alkotója is volt. A császárvárosra jellemző monumentalitás itt kedves provincializmusként fogalmazódott meg. Brno hiába vette át a Ring terveit, sosem lett olyan egységes városrész, mint a bécsi minta. Sokkal inkább egy folyamatos városrendezésről van szó, amely újrafogalmazta a régi város olyan nevezetességeit is, mint például a barokk Szent Tamás-templom.
1920 után az első Csehszlovák Köztársaság funkcionalista tervezőgárdája nemigen tudott mit kezdeni ezekkel a díszes, ünnepélyes megoldásokkal. A második világháború utáni erőszakos népességcsere pedig elfeledtette a „német Brünn” emlékét – a körútjával együtt.
Bécs hatása az örökös tartományokban volt a legerősebb, és nem véletlen, hogy a Magyar Királyságban is ott érvényesült inkább, ahol a történeti és nemzeti hagyományok közvetlen kapcsolatot teremtettek a császárvárossal, mint például Temesváron. A Bega partján futó sétány és a régi erődítések helyén körbefutó parksáv valóban bécsi hangulatot áraszt. Temesvár körútja azonban az első világháborúig torzó maradt, ami pedig azóta épült, az távol áll a 19. század városideáitól. A brassói körút már inkább hasonlít Bécsre, legalábbis ha elfogadjuk, hogy a körút nem kör alakú, és nem is ér körbe.
Valójában Bécsben sem. A bécsi Ring is sokkal inkább tematikus sugárutak, terek sorozatából áll, amelyek vizuálisan is élesen elválnak egymástól: a parkok, a Hofburg, a parlament, a városháza vagy éppen a Votivkirche tere. Ez az egy-egy kiemelt épületre koncentráló, tárlatszerűen felvonultatott épületsor sokkal inkább alkalmas volt a másolásra, mint a körbefutó útvonal egészének monumentális koncepciója.
Kassa és Budapest: a „kis New York” és a villamos
A bécsi minta adaptációjára kitűnő példa lehetne Kassa. Csakhogy ez a város arra is példa, hogy a századfordulóhoz közeledve már inkább Budapest hatása volt az erősebb. Josef Ott mérnök vezetésével az 1850-es években a várostól nyugatra fasorokat telepítettek, illetve egy nyílegyenes utat nyitottak. Kassa azonban mégsem lett kis Bécs. Nemcsak azért, mert az épületek a századfordulóhoz közeledve egyre inkább eltávolodtak a császárváros építészeti konvencióitól, és hangsúlyosan magyarossá váltak. Még csak azért sem, mert Kassán a főutca központi szerepét sem akkor, sem azóta nem tudta megkérdőjelezni semmilyen városépítészeti beavatkozás. Hanem mindenekelőtt azért, mert Kassa az 1900-as években már nem is akart Bécsre hasonlítani. Mintája ekkor már egyértelműen Budapest, márpedig a magyar főváros, bármennyire is Bécs testvérvárosaként tartják számon a világban, legalább annyira volt „kis New Yorknak” nevezhető. A Nagykörúton biztosan.
Bécs és Budapest barátságáról beszélnek? Nem ismerek két ellentétesebb várost. Mihelyt felszállunk a bécsi villamosra, megtudjuk miért
– írta Kosztolányi 1914-ben, aki a Nyugat nagy nemzedékének tagjaként maga is sokat tett azért, hogy Budapestnek saját arculata legyen. Nagyrészt éppen a körúti villamos okán. 1887-ben a Nyugati pályaudvartól indultak el a világvárosi álmokat hozó járművek.
A fiatal Budapest a kiegyezés után nem utolérni akarta, hanem egyből meg is előzni Bécset. Ezért rögtön párizsi mintát keresett, és megszületett a Sugárút, a mai Andrássy út. Ez azonban még nem az a Pest volt, amiről Kosztolányi ír. Az Andrássy út felépítéséhez a magyar arisztokrácia mozdult meg, akárcsak Bécsben a Ring okán. A Nagykörutat azonban csak kijelölték, majd a város polgárainak vállalkozó kedvére bízták. Ami mindebből megszületett, az egy külcsínében díszes, „palotás város”, amely azonban struktúrájában nagyon is visszafogott, ha úgy tetszik, józan, más megközelítésben spekulációs célú bérházsor, ahol hiányoznak a tágas terek, a parkok és a pompás középületek.
Ezt a véget nem érő házrengeteget a mai napig a villamos teszi egységessé, illetve a villamos diktálja a tempóját. A „négyes-hatost” akár lassúnak is érezhetjük, de a századfordulón a pesti polgárok New Yorknak álmodták városukat, ahol villámgyors járművek cikáznak, könnyen lehet üzleteket kötni és bukni, és ahol a „fekete”, azaz a kávé nem csendes baráti beszélgetések kísérőitala volt, mint Bécsben, hanem a túlfokozott életritmus hajtószere. Persze, mint minden önkép, ez is túlzásokra és féligazságokra alapul. De bármiképp is, a Nagykörút fogalommá vált, ez lett az „igazi” Budapest, sokkal inkább, mint a Sugárút vagy a Duna-korzó, amelyek megmaradtak a felső tízezer sétatereinek.
Ha jobban belegondolunk, nem a bécsi Ring, hanem a budapesti Nagykörút volt az, amely Musil szavaival élve „tulajdonságok nélkül” épült. Építészeti és szociális tulajdonságok nélkül. De mert a lakói otthonukként fogadták el, idővel a magyar városfejlődés példájává vált. A királyi Magyarországon ez a példa az 1900-as évek elején sokkal erősebben hatott, mint Bécs. Csak éppen követői nemigen akadtak.
A magyar vidék: illúziók és realitások
A magyar városok többségének alapszerkezete ugyanis nem igényelt körutat. Kőszeg és Sopron ritka kivételek, a hajdúsági városok pedig a térképen körutasak ugyan, de ez a körút gyakran a városszéleken futó falusi utca csupán. A nagy alföldi városok főtereket építettek inkább, az erődített felföldi városokban pedig a terepviszonyok és a pénztelenség akadályozták a körútépítést.
A nagy kivétel Szeged, amely a térképen olyannak tűnik, mintha Budapest kistestvére volna. Az 1879-es nagy árvíz után egy fővárosi mérnök, Lechner Lajos és egy fővárosból delegált vezető, a miniszterelnök testvére, Tisza Lajos által megalkotott városszerkezet azonban bő ruhaként lógott Szegeden. A Kárász utca forgalmát sem kiváltani, sem elterelni nem tudta az új körút. Nem is volt rá szükség, hiszen Szeged lakossága csak 1900 után lépi át a százezret (a tanyákkal együtt). Azt az elővárosokat összekötő integráló funkciót, amit a Nagykörút Budapesten sikeresen betöltött, Szeged esetében a régi utcaszerkezet is tökéletesen ellátta. A korabeli képeslapokon mégis impozáns, nagyvárosi látványokat örökítettek meg.
Ám jobban szemügyre véve egy, legfeljebb két teret vettek lencsevégre, máskülönben szerény, egy-kétemeletes vagy éppen földszintes házak szegélyezték a kiskörutat. Ám ez legalább városias hatású volt, ellenben a szegedi nagykörúttal, amely ekkor még perifériának számított. Néhány központi, de nem éppen reprezentatív beruházás mellett, mint a laktanyák vagy a fegyház, itt leginkább szerényebb polgárházak, illetve gazdaházak épültek.
Örökség és a jövő nosztalgiája
A nagy liberális álom, hogy csak az urbanisztikai kereteket kell meghatározni, a város majd azokat saját erejéből benövi, nemcsak Szegeden, de voltaképpen a többi középvárosban is illúziónak bizonyult. Ennek ellenére a körutak hosszú távon hasznosított urbanisztikai befektetésnek bizonyultak. Az 1960-as évek mobilitási forradalmában ezekre terelték rá az autóforgalmat. Mind a mai napig ezt a közlekedési döntést szenvedi a legtöbb város, nemcsak Szeged, de a mintaadó Budapest is.
Ki tudja, talán harminc év múlva, az autók nélküli Nagykörúton sétálva, a kétezres évek színes fényképeit böngészve, különös nosztalgiát fognak érezni az akkori emberek a mi benzingőzös, sufnitelefon-javítós, olcsó kocsmás nagykörúti hétköznapjaink iránt is.
*
A cikk a „Körutak a visegrádi országokban” kiállítássorozat kapcsán született, amely a Magyar Nemzeti Levéltár, a Brnói Műszaki Egyetem (Adam Gudzek), a krakkói Jagelló Egyetem (Kamil Ruszała) és a Kassai Műszaki Egyetem (Jan Sekan) közös munkájaként, a Visegrádi Alap támogatásával valósult meg 2025–2026-ban.
Írta: Tamáska Máté építészetszociológus | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/korutak
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail-címre!
