Tóth Gabi a minap a Hotel Lentulai című műsorban adott interjút a Mandinernek. A közel kétórás beszélgetés során az énekesnő beszélt egyebek mellett a karrierje alakulásáról, személyes tapasztalatairól, a zeneipar kihívásairól, illetve a politikai nézeteiről is.
Mindig a Fideszre szavazott
Azért vártam, hogy 18 éves lehessek, hogy mehessek szavazni a Fideszre. És én onnantól kezdve minden évben (…) a Fideszre szavaztam. Én is, a családom is
– idézte a Blikk az énekesnőt, aki szót ejtett a nővérével való kapcsolatáról is.
Szerinte testvére simulékonyabb természetű, úgy fogalmaz: Tóth Vera „elvan a kis világában”, míg neki nagyobb az igazságérzete, ezért is lett megosztóbb.
Magammal szemben nem is biztos, hogy annyira, de másokért elképesztő módon kiállok. És akkor is balhéba keveredek, ha nem kéne
– magyarázta.
A műsorban Tóth Gabi kitért korábbi színházi pályafutására is, amit fájdalmas élmények kísértek. Azt mondja, a színházi közegben sokszor embertelen bánásmódot tapasztalt, ami miatt olyan nehézségei adódtak, hogy végül rájött, ez nem az ő útja. Úgy véli, most a jó oldalon áll, és olyan környezetben dolgozik, ahol tisztelik őt.
Ha tisztel valaki, nem jutok el addig a pontig, hogy sírásig-hányásig fajuljon el a munkafolyamat
– jelentette ki, majd a téma apropóján felidézte RTL-es pályafutását, ahol állítása szerint többször is annyira megalázta a csatorna egyik vezetője, hogy újra előtörtek a pánikrohamai.
Friderikusz Sándor állt ki mellette
Engem ért az RTL-ben anno azért egy-két elég komoly abúzus… Nem akartam elvállalni egy műsort az RTL-en… Felkerestek egy műsorra, ami nagyon, nagyon alpári volt, és nem akartam elvállalni. Az akkori egyik főnök, aki már nincs ott, behívott az irodájába, és elmondta, hogy »ez vagy, amit fölszedtem a földről, egy porszem vagy. Emlékszel még Tapolcán azokra a panelekre, gondolom, nem akarsz oda visszajutni.« Na és azóta jött újra ki a pánikbetegségem, azóta küzdök újra vele, nem bírtam hazavezetni. Ott úgy megaláztak, amit én max a színházban hallottam vagy láttam. Elvállaltam a műsort, mert megijedtem, és ezt tudta Fridi, mert kétszer alázott meg ez az ember, másodjára az egész stáb előtt a stúdióban. Fridi ezt meghallotta, megtudta, és kiállt értem, mindenki előtt lecseszte ezt az embert, szóval ezt nem fogom neki soha elfelejteni, ez nagyon jólesett nekem akkor
– árulta el.
Fesztiválokon is szeretett volna fellépni
Ami a zeneipart illeti, az énekesnő bevallása szerint nem hisz abban, hogy egy előadó értékét kizárólag az eladott jegyek száma határozza meg. Szerinte ő olyan közönséget szólít meg, akiket más előadók nem érnek el, például falunapokon lép fel, ahol tinédzserek, édesanyák és nagyszülők is jelen vannak. Azt mondja, korábban fesztiválokra is szeretett volna bekerülni, de nem a koncertjeire volt kevés az érdeklődés: szerinte más dolgok álltak a háttérben, például az, hogy sosem drogozott együtt a zeneipar szereplőivel.
Volt egy időszak, amikor nagyon rámentem arra, hogy szeretnék bekerülni ilyen fesztiválokra. Mindig azt kaptam, hogy csak akkor kerülhetek be, ha én előtte klubokban bizonyítom, hogy vesznek rám jegyet
– magyarázta az énekesnő, hozzátéve: mivel az ő közönsége nem egyetemistákból áll, más mércét kellene alkalmazni a sikerei megítélésére.
Hangsúlyozta, hogy sosem drogozott, ki sem próbált tudatmódosító szereket, szerinte emiatt nem is került be bizonyos körökbe.
Közös titok – nagyon szép megfogalmazás. Tehát hogy arra gondolsz, hogy lelki társakká válnak a drog miatt zenekarok, menedzserek, szervezők?
– kérdezte tőle a műsorvezető, mire Tóth Gabi azt felelte: „Igen, és támogatom is a másikat, mert nem akarok lebukni”, majd hozzátette, hogy szerinte az olyan illegális tevékenységek után, mint a szerhasználat, össze kell zárni, ő pedig nem volt ilyen, és alkalmatlan volt erre világ életében.
A beszélgetés alkalmával az énekesnő arra is kitért, hogy nehéz időszakon van túl, ami az elmúlt két évét illeti. Pénzügyi nehézségekkel küzdött, és mint mondja, bár vett magának egy Rolex órát, attól tartott, hogy a házát is el kell adnia. Bevallása szerint azóta még jobban megbecsüli a pénzt, és úgy érzi, az életben mindenkinek meg kell dolgoznia azért, amije van.
