Megkönnyítené-e az életünket, ha kizárólag tegeződnénk a beszélgetőpartnereinkkel? A válasz nem annyira egyértelmű, mint amilyennek elsőre tűnik, de ha szavazni lehetne, bizonyára sokan inkább a közvetlenebb megszólítási forma mellett tennék le a voksukat. Érezhető is, hogy haladunk az általános tegeződés felé, és ezzel párhuzamosan egyre inkább kezd eltűnni a magázódós forma. A jelenség azonban nem teljesen friss, a trend már hosszú ideje tart.
„A magázódás már sok esetben olyan problémákat okoz, hogy előfordul, a beszélők inkább elkerülik a használatát.
A magázó, önöző formák fokozatos visszaszorulása és a tegezés terjedése egyértelműen érzékelhető, azonban nem új, hanem már az elmúlt 3-4 évtizedben fokozatosan bővülő trend
– mondta lapunknak Domonkosi Ágnes, az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem főiskolai tanára. A nyelvész szakember korábban elemzést, felmérést készített a tegezés-magázás témaköréről, a 2002-es monográfiájában is átfogó képet nyújtott az éppen zajló változásokról, tavaly megjelent monográfiája pedig több esettenulmány alapján, kórházi osztály gyakorlatait, rádióműsorokat, online párbeszédeket, filmszinkronokat, oktatási helyzeteket is elemezve mutatja be, hogyan alakíthatja a tegezés és magázás dinamikája a kapcsolatainkat.
De mi alapján dől el, hogy egyáltalán tegeződünk vagy magázódunk valakivel? Lehet, hogy elsőre azt gondolnánk, hogy nexus a meghatározó, de ma inkább alapvetően az életkor határozza meg, hogyan szólítjuk meg a beszélgetőpartnerünket.
