Élet-Stílus

„Legfeljebb majd élünk úgy, mint bárki más” – egy Izraelből huszonöt év után hazaköltöző férfi története

Fejes Márton
Fejes Márton
Miért dönt úgy egy ember, hogy huszonöt év után, már a hatvanon túl köszön el második hazájától és kezd új életet itthon, még akkor is, ha biztos benne, hogy drasztikus életszínvonal-zuhanást kell vállalnia? De ha már így dönt, miért nem oda költözik, ahol megszületett és felnőtt, hanem egy olyan városba, ahol korábban még sohasem fordult meg, és ahol se kutyája, se macskája? Kürti György váratlan fordulatokban bővelkedő élettörténete mindenre világos magyarázattal szolgál.

Bár hosszú ujjúban van, rögtön feltűnik, hogy Kürti György mindkét csuklóján órát visel. Logikusnak tűnne, hogy az egyik a magyar, a másik az izraeli pontos időt mutatja, de amikor rákérdezek, felnevet.

„Nem, csak túl sok órám van, és ha mindig egyet hordanék, nem jutna mindegyiknek elég csuklóidő. A nagyapám kézihúzós Doxájával kezdődött: lenyűgözött, hogy az az apró fogaskerekekből és hajszálrugókból álló picike szerkezet annyi évtized után is szépen működik. Elkezdtem utánaolvasgatni a neten, és magával sodort a mechanikus órák és a hozzájuk kapcsolódó történetek világa.”

Ahogy a következőkben látni fogjuk, nem a karórák iránti szenvedély az egyetlen, amivel kapcsolatban a sodródás jellemezte beszélgetőtársunk sorsát.

Drótok

Kürti György a szocializmus gyermeke. A hatvanas évek közepén, Budapesten látta meg a keleti blokk napját. Elektrotechnikai műszerésznek tanult, de mire elvégezte az iskolát, két dolog vált előtte világossá: hogy frissen szerzett tudása meglehetősen elavult a technológia nyugati színvonalához mérten, és hogy túl sok kedve sincs szakmája műveléséhez.

„Mindig is inkább, fúró, faragó, bütykölő típusú ember voltam, de erre sokáig csak hobbiként tekintettem. Autodidakta módon tanultam asztalosságot, lakberendezést, kedvtelésből tervezgettem, építettem bútorokat, miközben elektromos karbantartóként, meg ehhez hasonló állásokban dolgoztam.”

Fejes Márton

A fordulatot a rendszerváltás, pontosabban az első budapesti IKEA-áruház megjelenése hozta el György életében. Néhány évvel a nyitást követően vették fel és onnantól, mintha a hobbijából élt volna. Élvezte a munkát, jól is csinálta, felfigyelt rá egy vállalkozó és elhívta üzletvezetőnek a bútorboltjába. Minden remekül alakult, amíg be nem következett az újabb fordulat, de előbb lapozzunk vissza néhány évet a naptárban.

Családfa

Ahogy a Kádár-korban általában, Kürtiéknél sem beszélgettek sokat a múltról, a származásról. György sokáig annyit tudott, hogy apai nagyszülei a második világháború éveiben haltak meg.

Arról csak jóval később értesült, hogy azért, mert zsidó származásuk miatt elhurcolták és meggyilkolták őket.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik