A krónikus prosztatagyulladás sok férfi életét megnehezítheti, különösen azért, mert a panaszok nem múlnak el, hanem hónapokig vagy akár évekig is fennállhatnak. Ilyenkor krónikus prosztatagyulladásról (prostatitis chronica) beszélünk, amely bakteriális és nem bakteriális eredetű is lehet.
A krónikus prosztatagyulladások gyakoriságához képest ritka, amikor egy konkrét kórokozót állapít meg a tenyésztés. Leggyakrabban az Escherichia coli a felelős, de más bélbaktériumok vagy nemi úton terjedő fertőzések – például Chlamydia, gonorrhoea vagy trichomoniázis – is kiválthatják a betegséget.
A krónikus bakteriális prosztatagyulladás jellegzetes tünete az alhasi, tompa, feszítő fájdalom, amely stresszt és belső feszültséget okoz a betegnek, előfordul a gyakori éjszakai vizelés, a hirtelen jelentkező, parancsoló vizelési inger, valamint társulhatnak a tünetekhez szexuális zavarok is. A diagnózis felállításához laboratóriumi tesztekre és a prosztataváladék mikrobiológiai vizsgálatára van szükség.
A baktériumok általában a húgycsövön keresztül, ritkábban a véráram útján jutnak a prosztatába. Sok esetben a betegség egy korábbi akut fertőzésből alakul ki, ha a kórokozót nem sikerült teljesen kiirtani. Gyakran fel sem tűnik a betegség kezdete, csak szépen lassan bekúsznak a tünetek, amelyek az évek folyamán hol enyhülnek, hol erősödnek.
A betegségre való fokozott hajlam gyakran több tényező együttes hatásából adódik. Hajlamosító tényező a kismedence lassult vénás keringése, aminek következtében a kismedencei szerveket az immunvédekezésben fontos szerepet játszó sejtek nehezen érik el, a kórokozók így könnyedén megbújhatnak a prosztata mirigyei által termelt nyákban. A baktériumok egyrészt a véráram útján, másrészt a pénisz felől, a húgycsövön keresztül érkezhetnek a külvilágból.
Sokat számít az életmód: a sok ülés, a kevés mozgás (az eleve lassú kismedencei keringés még inkább pang), a dohányzás, az alkoholfogyasztás (az immunrendszer hatékonyságát rontja), a kevés folyadék, sőt a tartós stressz mind csökkentheti a szervezet védekezőképességét. Hormonális változások, például a cukorbetegség, szintén hozzájárulhatnak a probléma kialakulásához.
Néha a kismedencét ért trauma, például sportbaleset, túlzásba vitt biciklizés vagy motorozás, illetve bizonyos orvosi beavatkozások – mint a katéterezés vagy prosztatabiopszia – is előidézhetik a gyulladást. A szexuális szokásoknak is szerepük lehet a kialakulásában: a ritka, rendszertelen vagy késleltetett ejakuláció által a szerv természetes tisztulásának a korlátozása szintén hajlamosító tényező lehet.
Ha a baktérium kimutatható, a kezelőorvos általában 6-12 hétig tartó célzott antibiotikumkezelést javasol. A terápiát kiegészíthetik gyulladáscsökkentők, izomlazítók, alfa-blokkolók. Érdemes életmódbeli változtatásokat is eszközölni és a növényi eredetű, azaz fitoterápiák is javasolhatók, amelyek hosszú távon is alkalmazhatók és a tünetek enyhítését szolgálják.
Fontos tudni, hogy a krónikus bakteriális prosztatagyulladás kezelése hosszadalmas lehet. A pontos diagnózisért forduljunk urológushoz, a kezelési terv következetes betartása pedig kulcsfontosságú a teljes gyógyuláshoz.
Patikában vény nélkül kapható gyógyászati segédeszköz. Fotó: Phytotec Hungária Bt.
