A kampányról és az együttműködésről
Mi jutott először eszedbe, amikor felkértek a kampányra?
Dzs.: Őszintén szólva az, hogy „váo, tényleg?”. Nagyon örültem, mert a karrierem során eddig szinte egyáltalán nem vállaltam márkákkal közös munkát. Ennek főleg az volt az oka, hogy az együttműködések nagy részében nincs lehetőség igazán kreatív dolgokat létrehozni: általában elvárnak két posztot, és le van tudva a dolog. Én pedig attól tartottam, hogy az ilyen típusú munkák csak rombolnák a brandemet. Inkább kivártam, amíg egyszer jön egy olyan márka, amivel tényleg valami nagyon izgalmasat lehet csinálni. A McDonald’s számomra ennek a csúcsa, úgyhogy nagyon boldog voltam, amikor felkértek.
Mit szóltak a rajongóid ahhoz, hogy te lettél az új „Mekis kedvenc”?
Dzs.: Ezt majd az idő eldönti, de eddig azt látom, hogy amikor kiderültek a kampány részletei, nagyon izgatottak lettek. Nagyon figyeltem rá – és az egész csapattal együtt arra törekedtünk –, hogy az együttműködés önazonos legyen velem. A kampány elejétől kezdve közös cél volt a hazai McDonald’s-szal, hogy ezt a projektet elsősorban a Dzsúdló-rajongókat szem előtt tartva készítsük mindamellett, hogy természetesen a szélesebb fogyasztói köröket is megcéloztuk.
Hogyan tudtad belevinni a saját látásmódodat és kreativitásodat a kampányba?
Dzs.: Nehéz menet volt, de nagyon hálás vagyok a hazai McDonald’s-nak, hogy hagyták érvényesülni a saját kreatív irányaimat. Úgy érzem, nagyon gyorsan egymásra hangolódtunk a csapattal, és ennek köszönhetően közös, mégis belőlem építkező dolog született.
A menüről
Miért pont a Sertés McFarm® lett a kedvenc Mekis szendvicsed?
Dzs.: Egyrészt azért, mert ez az egyik Mekis kedvencem. Másrészt azzal valószínűleg nem árulok el nagy titkot, hogy ennél a szendvicsnél sokkal nagyobb mozgásterünk volt, mivel ez egy hazai fejlesztésű termék. Így sokkal több lehetőség nyílt arra, hogy a saját képemre formáljuk, például a csomagolást, később pedig magát a szendvicset is.
Ha három szóban kellene jellemezned a menüdet, melyek lennének azok?
Dzs.: Finom, szexi, magyar.
Te vagy az első olyan résztvevő a hasonló hazai kampányok sorában, aki lényegében újra alkothatta a menühöz járó szendvicset. Fontos volt ez neked? Ha igen, miért? Mi volt a vezérelv a McFarm® megújításánál?
Dzs.: Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, és biztos vagyok benne, hogy mindig emlékezni fogok rá: volt egy időszak az életemben, amikor Mekis kóstolásokat tarthattam. Szerettünk volna olyasmit létrehozni, ami nem jellemző a gyorséttermek világára, ha már ez egy ennyire különálló projekt. Nagyon kedves volt velem mindenki a folyamat során, így maga a szendvics összeállítása is szuper élmény volt.
A kreatív folyamatokról
Részt vettél a menü dobozának és a rajzolt figurának a megtervezésében is. Milyen volt belevonódni ebbe a munkába?
Dzs.: Ezek mind fontos szempontok voltak ahhoz, hogy komfortosan érezzem magam a kampányban. Elég „control freak” tudok lenni, szeretek mindent összefogni, ami a brandem vizualitásához tartozik. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy a már bejáratott embereimmel dolgozhattam a projekten. A menü dobozának tervét, a figurát és a többi elemet például a barátommal, Borbás Marcival készítettük.
A reklámfilm narrációját te írtad, és a zenéd is felcsendül benne. Mit jelentett számodra ez a fajta személyes bevonódás?
Dzs.: Pontosan ugyanazt, mint az előző válaszomban: fontos volt, hogy minden részlet önazonos legyen, és hogy én is benne legyek a folyamatban.
Milyen élmény volt Horváth Viktor rendezővel dolgozni, akivel már régóta szerettél volna közös projektet?
Dzs.: Nagyon nagy élmény volt. Régóta beszéltük Viktorral, hogy egyszer csinálunk valamit együtt. Szeretem, ahogyan látja a világot, és számomra kifejezetten jó volt egy kicsit kilépni a megszokott közegemből. Így nekem mindenképp pozitív élményt jelentett a közös munka.
Személyesebb vonal a kampányban
A kampány üzenete az önszeretet és a beskatulyázhatatlanság. Te mikor érezted először, hogy nem kell skatulyáknak megfelelned?
Dzs.: Amikor először tapasztaltam, hogy az emberek szeretik, amit csinálok. Úgy érzem, ez addig tart, amíg úgy teszem a dolgokat, ahogy én jónak látom, és nem próbálok más igényeket kiszolgálni. Azt hiszem, az őszinteség az alkotásban pontosan eddig a pontig terjed.
Sok rajongód terápiaként hallgatja a zenédet. Neked magadnak is terápiát jelent az alkotás?
Dzs.: Mindenképpen. Az írás önmagában is képes terápiás hatással bírni, és innentől már szinte lényegtelen, hogy ez éppen egy dalszöveg.
Hogyan tudod összeegyeztetni a „borsodi srác” gyökereidet a mostani reflektorfénnyel?
Dzs.: Szerintem egyik nem létezne a másik nélkül. Úgy érzem, ezek a gyökerek már nem válnak el tőlem olyan élesen, mint régebben. Így a saját karakterem természetes részeként élem meg, hogy a reflektorfényben állok, de közben megőrzöm azt is, ahonnan jöttem.
Az új klip és a jövőre vonatkozó tervek
A legújabb kliped a Presso című dalodhoz készült, amit szintén Horváth Viktor rendezett. Vannak feltehetően szándékos képi megfelelések a két alkotásban, a reklám hatott a klipre, vagy fordítva? Vagy csak egyszerűen amúgy is foglalkoztatnak ezek a skatulyák, amibe sokan belekényszerítenének?
Dzs.: Az alapirány már régóta megvolt Viktorral, még egy korábbi projekthez kapcsolódóan. Nagyon szerettük ezt a szimbólumrendszert, és alapvetően az „ugyanabban levést” próbáltuk feldolgozni a „gif-ben ragadt” emberekkel. A klipben az idő telik, de a karakterek folyamatosan ugyanabban a mozdulatsorban maradnak. Szerintem ezt nem is kell nagyon túlmagyarázni.
Mire készülsz a következő időszakban?
Dzs.: Úgy érzem, a karrierem eddigi legizgalmasabb és legsűrűbb időszakában vagyok, és szeretném ezt még tovább emelni néhány dologgal. Eddigi legnagyobb koncertemre készülök, 2026. február 14-én az ország legnagyobb fedett arénájában, az MVM Dome-ban. Emellett egy új lemezt is beígértem.
Van olyan álomprojekted, amit mindenképpen szeretnél megvalósítani?
Dzs.: Túl sok van ahhoz, hogy felsoroljam. Inkább csak csinálni szeretném őket.
