József egy Salvador Dalí-litográfiát (azaz, nem valódi festményt) hozott a Kincsvadászok stúdiójába. A képért cserébe 1 millió forint fölötti összeget szeretett volna kérni, ám Kelen Anna szakértő nagyon hamar a tudtára adta, hogy itthon nincs igazán piaca egy ilyen alkotásnak, habár külföldön bizonyára el lehet adni ennyiért. Ráadásul – állítólag – közel 5000 példány készült ebből, Dalí szignójával megspékelve.
Fertőszögi Péternek a képen lévő aláírás szúrta a szemét:
Szerintem az is litografált. Nem egyedi és nem ceruza, az is litográfia. Biztosan nem egyedi aláírás, maradjunk ennyiben. Bocsánatot kérek, ebben egy ecsetvonás nincs.
Nagyházi Lőrinc szerint elképzelhetetlen, hogy Dalí ebből közel 5000 példányt megfestett volna kézzel.
Végül 170 ezer forintnál állt meg a licit, értelemszerűen az eladó nem fogadta el. Fertőszögi szerint külföldön kell eladni a képet, mert az a probléma, hogy „ez már nem a képzőművészet szintje, csak a Dalíhoz kapcsolódó marketinget kell megfizetni”.
Az eladó végül lenyelte a pirulát, és távozásakor úgy fogalmazott:
Sajnos nem sikerült megegyeznünk, nem nagyon akarták kifizetni azt, ami az ára lett volna. Az internetes licitoldalakon 4-5 ezer euró körül vannak ezek a képek, én ennek a töredékét kértem, és ők még a töredékét szerették volna kifizetni, ami nyilvánvalóan nevetséges.
