Tavaly májusban megszületett a második gyermeke egy ír házaspárnak, miután 23 magzatukat elveszítették, és most a Sun magazinnak meséltek az őket ért tragédiákról.
Georgina O’Shea és férje, Ken 2004-ben találkoztak először egy szilveszteri partin, ahol már egyértelmű volt a köztük lévő szikra, hamar egymásba gabalyodtak, és még abban az évben megszületett a fiuk, Leon. A pár szerette volna, hogy gyermeküknek legyen egy kistestvére, és amilyen könnyen és komplikációmentesen zajlott az első szülés, két évvel később félelem nélkül fogtak neki a próbálkozásnak – azonban a jelenleg 36 éves nő a második teherbeesése után néhány héttel vérezni kezdett.
Soha nem számítottam erre. Pánikba estem, ezért Ken bevitt a kórházba, ahol megerősítették, hogy elvesztettem a babánkat. Szívszorító volt. Nehéz volt megbékélni vele, de elhatároztuk, hogy folytatjuk a próbálkozást. Néhány hónappal később ismét teherbe estem. Ez lesz a szivárvány babánk, és alig vártuk
– emlékezett vissza Georgina O’Shea.
A már kétgyermekes anya ezután ismét elvetélt, és megint, és újra, és az elmúlt 18 évben huszonháromszor kellett átélniük férjével a reményt, majd ugyanazt a szívfájdalmat minden alkalommal, amikor elveszítik a még meg sem született gyermeküket. Végül az ír nő 24. alkalommal is teherbe esett, és bár egész idő alatt féltek, hogy ezt a gyermeküket is elveszítik, a várandóssága különösebb nehézségek nélkül zajlott, és tavaly májusban megszületett a kislányuk, Rylee.
„Ken és én nem hittük el, ahogy magunkhoz öleltük. A mi kis csodánk valójában itt volt” – meséli O’Shea, aki úgy véli, talán a koronavírus ellen kapott védőoltásnak is köze lehet ahhoz, hogy nem vetélt el a kislányukkal.
Azt, hogy egy magzat természetes vagy művi elveszítése milyen traumát okozhat, egy olyan házaspárral jártuk körbe, akik lelkigyakorlatokat tartanak abortuszon és vetélésen átesett nők számára.
