Májusban vágott bele a standupba, de máris túl van egy teltházas budapesti előadáson, és a bécsi OFF Theatert is megtöltötte. Minek tulajdonítja a komoly érdeklődést?
Szerencsére jóban vagyok a kollégáimmal és az ügyfeleimmel, és kiváló barátaim vannak, szépen is nézett volna ki, ha nem jönnek el. De a viccet félretéve, biztosan sokan felkapják a fejüket, ha azt olvassák, hogy az ügyvédvilág vicces történeteit fogják hallani.
De valóban ennyire vicces ez a szakma, vagy mi nem látunk bele annyira az ügyvédek világába?
Mondjuk úgy, hogy velem tényleg olyan dolgok történnek, amikkel más ügyvédek nem nagyon szembesülnek, sokszor úgy érzem, mintha akaratlanul befizettem volna a prémium esetekre. De az is hozzájárul, hogy korántsem klasszikus módon végzem a munkámat. Sok esetben bensőségesebb a viszonyom az ügyfeleimmel, nem csak száraz munkakapcsolatban vagyunk.
Ezt még nehezebb elképzelni.
Nem kell azért annyira durva dolgokra gondolni.
Előfordul, hogy az ügyféllel a börtönben átbeszéljük az ügyet, aztán közösen meditálunk, de volt olyan is, hogy annyira hálás volt az illető, amiért nyertünk, hogy egy igazi terülj-terülj asztalkámra hívott meg, mással pedig motorozni mentünk.
Igazán őszinte pillanatok ezek, és lehetőséget adnak arra, hogy a szokásosnál talán humorosabb történetek kerekedjenek ki, amelyek tökéletesen működnek egy standup-előadás keretében.
Nem zavarja az ügyfeleit, hogy ország-világnak kiteregeti az ügyeiket?
Akit zavar, az jelzi, de inkább az szokott lenni, hogy maga az ügyfél mondja, hogy a sztorit vagy annak egy komikusabb momentumát mindenkinek hallania kellene, ezért mindenképpen adjam elő. Természetesen akkor, amikor már letelt a titoktartási idő. Konszenzuson alapul minden, arra nagyon figyelek, hogy az illető semmiképpen se legyen beazonosítható, ha mégis így van, akkor arra az ügyfél engedélyt adott, vagy még szorgalmazta is ezt.
Az előadásába mégsem a meditálás vagy a motorozás kerül bele, hanem az olyan történetek, mint például, amikor valaki vadászkést rántott elő az irodájában.
Pedig ez utólag elmesélve sokkal viccesebb, mint a motorozás!
Átélve milyen volt?
Pont az ellentéte. Fiatal ügyvédjelölt voltam, az első magyar büntetőügyem egy magyar alvilági figurához volt köthető. A férfi, aki, mondjuk úgy, fémkereskedéssel foglalkozott, felkért, hogy képviseljem. Szerződést szeretett volna kötni egy osztrák üzletemberrel, de nem egyeztek meg pontosan az árban. Mivel én beszélem mindkét nyelvet, megkért, hogy segítsek neki közvetíteni, mint egyfajta mediátor.
Azzal nem számoltam, hogy ez egy intenzív és szókimondó beszélgetés lesz, és akkor finoman fogalmaztam. Ügyfelemnél ugyanis egy ponton elpattant a húr, nemcsak nekirontott az osztrák partnernek, de előkerült az a bizonyos vadászkés is, amivel elkezdte kergetni az üzletembert az irodámban. Végül sikerült kezelnem a dolgot, kigomboltam a blúzom felső két gombját, és megrángattam, hogy »ide koncentrálj«!
Mi volt a reakció?
Egyrészt én magam is meglepődtem, hogy ezt tettem, de nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet, és ez egy félig ösztönszerű reakciót váltott ki belőlem. De az ügyfelemet is meglepte, hogy mi a fenét csinál itt a saját ügyvédje, így viszont elértem, hogy ne a partnerére koncentráljon, ledermedt, én pedig ki tudtam venni a kést a kezéből, az osztrák üzletember pedig elő tudott bújni a könyvtárszobából.
