Az InStyle Mennek adott interjút Nagy Zsolt, a színész ebben arról is szót ejtett, gyakran megkérdőjelezi saját magát bizonyos témákban.
Mi, magyarok úgy érezzük, mindenhez értünk a focitól a politikáig, bármire képesek vagyunk, mondom ezt ironikusan, pedig valójában csak buherálunk. Érdemes magunkat kritikusan szemlélni, ami ebben az országban nem igazán sikerül. Eltűnt a humorérzékünk, nem ismerjük a szerénységet, a munka örömét… Régen láttam magyar embert megszakadni a munkában, tisztelet a kivételnek, pedig az elmélyült szakmunka hiánycikk. És irigyek is vagyunk. Ezekkel a tulajdonságainkkal nem szeretünk szembesülni, amire a színház lehetőséget biztosít.
Nagy Zsolt arra is kitért, hogy a politika beszivárgott a színházba, ám ő igyekszik egyre kevesebbet foglalkozni ezzel. Mint mondja, mindig is azt gondolta, a politika szerves része a színháznak.
Igaz, ma már nem jön értünk a fekete autó, mint a kommunizmus idején, hanem elintéznek annyival, hogy nem kapunk szerepet, ha mégis, nem érkezik meg a honoráriumunk. Ez azért is nagyon fájdalmas, mert miközben látom, hogy milyen kérdések foglalkoztatják a színházi szakmát a világban, látom azt is, ami Magyarországon történik, ahol néhány befolyásos igazgató és a baráti körük, csupa közepesen tehetséges senkiházik uralkodnak. Nem ezért tanultam, nem ezért tettem bele annyi energiát. Ezzel együtt hátrébb léptem a politikától, mert rájöttem, hogy nem számít, amit mondok.
Hozzáteszi, azzal foglalkozik, amihez ért. Színészként megfogalmazza a gondolatait a színpadon, azt vagy meghallja valaki, vagy nem.
A közügyekért továbbra is kiállok. Nem félek. Ha nagy gond lesz, majd elmegyek árufeltöltőnek, ahogy elmentem egy barátom látványkonyhájába kisegítőnek szombatonként a Rákóczi téri Vásárcsarnokba.
