Garami Gábor Klasszik című podkasztműsorában járt Árpa Attila, vette észre a story.hu. A színész-producer kifejtette, hogy kötelességének érzi, hogy fessnek mutatkozzon a legtöbb esetben, színészként ez egyébként is fontos. A haját például emiatt festi.
Ez egy nagyon jó demagóg magyarázat a részemről, hogy szakmailag muszáj, hogy így nézzek ki. Tehát nem azért festem a hajamat, mert nem vállalom fel az ősz hajszálaimat, hanem mert egy szerepre úgyis befestik. Ami egyébként igaz! Azt sem tudom már, hogy néznék ki, ha nem lenne befestve, mert szinte minden szerepre a produkció befesti. Nyilván az ember ápolja magát, észreveszi azt, ha nagyobbak a ráncok, nagyobbak a karikák, gondolkodik azon, mit csináljak, mivel kenjem magam, vagy hallgassak a többiekre, akik azt mondják, hogy a férfiaknak ez jól áll… Szóval foglalkozni foglalkozok az idősödéssel, mondom, már csak szakmailag is, azért mégiscsak valahogy ebből élek mint színész, mint képernyőn lévő ember.
Árpa persze hozzáteszi, nincs kétségbeesve a kora miatt, szerinte ezen már túltette magát: „Talán 44-45 éves lehettem, amikor volt egy kis pánik bennem, amikor az első ősz borosták megjelentek, és nem értettem, mi történik, és mi rosszat ehettem előző este.”
Jelenleg más foglalkoztatja:
Most azzal foglalkozom, hogy a szinten tartáshoz mi kell, hogy lelassítsam tulajdonképpen az öregedést, ami a külsőről szól, a belsőt úgysem lehet. Az időt nem lehet megállítani. Azt tudjuk csinálni, hogy a lehetőségekhez képest próbálunk jól kinézni. Olyan világban élünk, ahol a temetők tele lesznek gyönyörű szép emberekkel… Mert hiába szabatod szépre az arcodat, tünteted el a ráncokat, meghalni meg fogsz úgyis előbb-utóbb, csak lehet, rohadt jóképű leszel.
