Milánt gyerekkorában nagyon lesújtotta a diagnózis. Kevesebbnek érezte magát, mint a többi, egészséges gyerek. A betegség miatt kisiklottak a megszokott mindennapok, átértékelt mindent. „Kétségbeejtő dolgokat mondott; hogy ő nem ér annyit, mint a többiek, ő egy lúzer, miért kapta ezt a sorstól.” – meséli Andrea, Milán édesanyja. A sok bizonytalanság, kétségbeesés, a hosszan tartó kórházi kezelések, injekciók és infúziók megterhelő időszaka után egyszer csak megnyílt egy új lehetőség: a Bátor Tábor.
„Milán azonnal eldöntötte, hogy megy. Én nagyon izgultam, hiszen egy anyának szörnyű érzés másokra hagyni a beteg gyerekét a folyamatos féltés és ellenőrzés után. De beléptünk a kapun, és 10 perc után feloldódott. Nem sejtettük, hogy az az ott töltött egy hét milyen mélyen és tartósan változtatja meg az életét.” A kezdeti bizonytalanságok és félelmek ellenére a viszontlátás pillanata felemelő volt. „Élete legjobb tábora volt, könnyezett, mikor vége volt” – idézi fel Andrea. A programokat, a barátságokat, a színészkedést a táborzáró show-ban, a magaskötélpályát, az ételeket, mindent elmesélt, ami kiskamaszként egyáltalán nem megszokott tőle. Hetekig hallgattuk otthon a tábordalt, de végül ő kérte, hogy ne facsarjam ezzel a szívét, hiszen nem lehet ott.”
A tábor, amely súlyos és krónikus betegséggel élő gyerekeknek nyújt lehetőséget az összetartozás és elfogadás élményére, Milánnak is új távlatokat nyitott meg. „A legjobbkor jött a Bátor Tábor. Nagyon szorongott a betegség miatt, nem hitt magában. Az önképe a béka feneke alatt volt. A tábor ezen rengeteget oldott, javított. Elkezdett sportolni, ki van nyílva.”
Több, mint egy táborozás
Milán maga is úgy érezte, a táborban valódi csodák történtek. Barátokat szerzett, akik megértették és elfogadták őt, nem érezte többé magát kívülállónak. A tábor során legyőzte félelmeit is, és rájött, hogy nem ő az egyetlen, aki nehézségekkel küzd, és hogy betegsége ellenére is értékes és képes bármit elérni, akárcsak egészséges társai. „Megtanult bízni magában és elfogadni a betegségét, ez a legnagyobb ajándék, amit a tábor adott. Visszakapta a lelki egyensúlyát, önbizalmát. Láttam, ahogy magabiztosan veti bele magát az életbe. Többet nem hallottam tőle, hogy ő kevesebbet ér, mint az egészséges gyerekek.” – meséli Andrea.
A Bátor Tábor sokkal többet nyújt egy egyszerű nyári táborozásnál. Ez egy hely, ahol a gyerekek megtanulják, hogy bárminemű fizikai kihívásokkal nézzenek is szembe, ők is képesek teljes életet élni. Milán már most tervezi, hogy amint betölti a húszat, jelentkezik önkéntesnek, hogy másoknak is átadhassa azt a szeretetet, bátorságot és megértést, amit ő kapott, és segítse azokat a gyerekeket, akik hasonló kihívásokkal néznek szembe, mint ő.
A Bátor Tábor neki és sok más gyereknek, kamasznak ad egy új családot, ahol senki sem érzi magát különcnek, ahol mindenki ugyanolyan értékes, és a betegségben érintett családok nincsenek egyedül. A Bátor Tábor így nem csupán egy hetet jelent a gyerekek életében, hanem örökre megváltoztatja azt, megerősítve őket abban, hogy bármi lehetséges.
