Az esküvőjükre általában életük legboldogabb napjaként szoktak emlékezni a házasulandó felek. Egy férjével pár hónappal ezelőtt összeházasodó nő azonban nemrég megosztotta a nagyvilággal, hogy számára mekkora traumát okoztak a ceremóniát követő események.
A Redditen kitárulkozó feleség – aki arra volt kíváncsi, hogy túlreagálta-e az általa bemutatott történetet – azt írta, hogy a köztük lévő egy év korkülönbség miatt a nála fiatalabb férje családja már kezdettől fogva nehezen fogadta el a kapcsolatukat, és a férfi családjának ellenérzései az esküvőjükre is rányomták a bélyegét.
A dél-ázsiai származású pár hölgytagja szerint viszonylag szűk családi körben tartották meg a ceremóniát, és lagzi helyett is a friss házasok látták vendégül a rokonokat, azonban a férje rokonai csak egy órán át maradtak, mivel az ünneplés helyett inkább elmentek látogatóba pár rég nem látott barátjukhoz.
A fotók elkészítése és a torta felvágása után pedig nemcsak a férfi családja, hanem a férfi is faképnél hagyta újdonsult feleségét.
Előbbi azért is esett kifejezetten rosszul neki, mert hiába tervezték eredetileg is kicsire a lagzijukat, az esküvő előtti éjszaka végig a lakás kidekorálásával voltak elfoglalva a rokonaival, amire nem mellesleg 1000 fontot – azaz mintegy 440 ezer forintot – költött.
„A férjemmel már majdnem három hónapja házasok vagyunk, de még mindig traumatizál az, amit az esküvőnk napján tett, és egy héten legalább két éjszakát ébren töltök, amikor egész éjjel sírva sírok emiatt. Nagyon meghitt esküvőnk volt, ahová csak a családtagokat hívtuk meg. Nagyon nagy családból származom, így legalább 50 ember volt az én oldalamról és a férjem családjából” – idézi a Daily Mirror a 30 éves nő bejegyzését.
A férjem édesanyja nem fogadott el, mert idősebb vagyok nála, és azt akarta, hogy egy sokkal fiatalabb nőt vegyen feleségül. Két évig mindketten küzdöttünk azért, hogy elfogadjon, mert a szüleim nem voltak hajlandók egy olyan családba adni, ahol nem fogadnak el.
A nő azt is hozzátette, hogy a 29 éves férje és a kontrollmániás édesanyja közti túlságosan is közeli kapcsolat már az esküvőjük előtt is beárnyékolta a házasélettel kapcsolatos terveiket.
A férfi ugyanis sokáig nem merte megmondani az anyjának, hogy nem fognak odaköltözni hozzájuk az esküvő után – ahogy azt a leendő anyós szerette volna. A panaszos feleség az ezzel kapcsolatos viták alkalmával többször is odáig ment, hogy ha nem tud férfiként viselkedni és saját döntéseket hozni, akkor az esküvőjüket is el kellene felejteniük.
Volt egy kis szertartásunk egy teremben, ahol férj és feleség lettünk, majd a férjem családja visszajött hozzánk, hogy a többi ceremóniát is elvégezzék. De az édesanyja azt mondta, hogy »nem tudunk egy óránál tovább maradni, mert ma meglátogatunk néhány barátot, úgyhogy mennünk kell«.
A friss házasok ezután rögtön kimentek a lakásból kettesben, hogy megbeszéljék a dolgokat. „Kihívtam a férjemet, és mondtam neki, hogy legalább több mint 1000 fontot költöttem a dekorációra, és hogy ez az esküvőnk napja, nem mehetsz el csak úgy. Késő késő estig itt kell lenned, a családom és a barátaim többi része hamarosan jön. Erre annyit mondott, hogy oké, csak fogjam be a számat. Majd felvágtuk a tortát, és eljött a fotózás ideje, az anyukájának pedig könnybe lábadt a szeme. A családja többi tagja csak hallgatott. Nagyon levert volt a hangulatuk.”
A dühös menyasszony visszaemlékezése szerint a férj édesanyja ezután annyit mondott, hogy „minden kész, mehetünk?” – amire nemcsak a hozzá kapcsolódó többi vendég reagált, hanem a saját fia is. Ami érthetően nagyon fájt a nőnek, aki kérdőre is vonta: „Otthagyod az esküvői szertartásunkat, hogy más házába menj vendégségbe?”
Erre a férje azzal a kifogással állt elő, hogy a bátyja nem tud késő este vezetni.
Bementem és elkezdtem bőgni – mire ő megölelt és követte a családját kifelé. Annyira zavarban voltam. Az unokatestvéreim, a nagynénéim, a nagybátyáim mind körém gyűltek, és törölgették a könnyeimet.
Hogy a helyzetet tovább súlyosbítsa, miközben a családjától kapott ajándékokat, az anyósa üzent az anyjának, hogy „hazaértek” – amit a feldúlt menyasszony úgy érzett, mint egy pofont az arcába. „A férjem az anyjával ment haza a nászéjszakánkon” – írta csalódottan.
„Annyira fájt nekem ez az egész, hogy azóta minden második este álomba sírom magam. Ő próbált vigasztalni, de nem sok minden változott, azon kívül, hogy egy nap megelégelte a dolgot. Azért írom ezt, mert nem tudom, hogy elég idő telt-e el ahhoz, hogy megbocsássak neki ezért, mert a szívem mélyén úgy érzem, hogy ezt soha nem tudom megbocsátani neki. Rögtön utána el akartam hagyni, de túlságosan szeretem őt.”
Az oldal többi felhasználója azt reagálta a rettentő kínos történetet elolvasva, hogy szálljon ki a kapcsolatból, amíg lehet.
„Már tudod, mi vár rád, ha – teherbe esel, megbetegszel, bármilyen vészhelyzetbe kerülsz, és szükséged van a férjed támogatására. Elég, ha az anyja csettint egyet az ujjával, és egyedül maradsz. Te magadat helyezed előtérbe? Vagy a családja lábtörlője leszel?” – fogalmazott az egyik ilyen hozzászóló.
