A Tények Plusz készített riportot az Azahriah-jelenségről. Több ismert zenészt megszólaltattak, hogy beszéljenek arról, ők mit gondolnak a fiatal előadóról, aki három telt házas koncertet ad majd a Puskás Arénában. Pataky Attila szólalt meg elsőként, akivel névrokonok – hiszen Azahriah polgári neve Baukó Attila.
Szia Azi, Attila, üdvözöllek, druszám! Figyelj ide, 50 évet letoltam a rockzene színpadain, de leveszem ezt a sapkát, megemelem, ezt nem nagyon tettem még így az életemben. Elképesztő jó mixet varázsolt a srác, amit összehozott, jelenleg ez egy trendi dolog, ugyanaz, amit mi Miskolcon 1980-ban elkezdtünk magunkért tolni. Mindaddig, amíg az élő zenére igény van és ilyen létszámú igény, az jó mindenkinek. Én látom egy-két riportját, ha kell, akkor szerintem 70-80 éves aggyal tud gondolkodni, tehát nagyon rendben van ő.
Frenreisz Károly arra hívta fel a figyelmet, bizony vannak a hirtelen jött ismertségnek árnyoldalai: „Nagyon terhes tud lenni, hogy mindenki vele akar interjút készíteni, mindenki őt akarja megnézni a nem tudom, hol, és bejelentkeznek hívatlan prókátorok, hogy nyilatkozzanak. Ezeket sajnos el kell viselni. Ezek a nagyság átkát képezik.”
Bódi Guszti messzebbre ment Azahriah-elemzésben: ő a hagyományos cigányzene motívumait is észrevette a fiatal rapper zenéiben.
Nekünk nagyon bejön, és látod, nem csak nekünk. Egy egyedi stílus, úgy szokták mondani az öregek, hogy öregifjú, az életben nem megy ki ez a stílus, meg jó a pacek. Olyan muzsikát képvisel a gyerek, ami csodálatos: annyira el vagyunk tőle ájulva a családdal, hogy felmerült bennem, milyen jó lenne, ha nemcsak az angol-magyart, hanem az angol-magyar-cigányt hallanánk.
Nemcsak ők hárman beszéltek Azahriah-ról a napokban, hanem Czutor Zoltán is, igaz, ő kritikusabb hangot ütött meg:
Mikor azt mondom, hogy számomra nem nyújt semmi újat, az alatt azt értem, hogy mikor hallgatom, nekem kiszámítható: tudom, sejtem, mi fog történni. Nagyjából elég meghallgatnom hozzá egy bollywoodi, indiai film-aláfestő zenét, és nagyjából az fog történni.
