A Reggeli vendége volt Czutor Zoltán, akit arról kérdeztek a műsorvezetők, miért fogalmazott meg a napokban kritikát Azahriah-val szemben. Az énekes elmondta, arról írt kommentet, hogy adott Azahriah-nak több esélyt, legalább három koncerten is látta, követi is, ám:
engem nem lep meg… az egy dolog, hogy nem hoz lázba, tehát hatalmas nagy kalaplengetés azért, hogy ez egy szórakoztatóipari forradalom. De nem zenei forradalom, amit csinál: tele van klisékkel, ahogy a popzene is. Azahriah nem egy zenei újítás. Ami abból is látszik, hogy ugye, a frontvonalak egyáltalán nem generációk között húzódnak. Lehet látni, hogy az én kommentemre 50 és 70 közötti kommentelőktől kaptam negatív visszhangot. Kulturális értékrend mentén húzódnak frontvonalak.
Szerinte az sem véletlen, hogy Zámbó Jimmy-számot is feldolgozott már Azahriah, hiszen a közönsége mindenfajta korosztályt felölel.
Aki popzenével, a szó legszorosabb értelmében nép-zenével akar foglalkozni, azzal semmi baj nincs. Csak ne akarjuk azt mondani, hogy ez valami új minőség, új szint, és majd mit tudom, én, a Zeneakadémián fogják majd tanítani. (…) Azahriah egy szenzációs produkció, ami nem volt még Magyarországon – de nem zeneileg. Tegyünk különbséget. Van, aki a számjegyekre izgul, van, aki a hangjegyekre. Én az utóbbira.
Szabados Ági megjegyezte, ő laikusként pont azt hallja mindenkitől vissza, hogy Azahriah zeneileg nyújt újat, Czutornak erre is volt válasza:
Erre szokták mondani, hogy csecsemőnek minden vicc új. Ez nem bántás. A magyar underground rapben én már régóta figyelem, hogy a magyar és az angol keverése, a hunglish éneklés egyáltalán nem ritka. Az is, ha valaki gyorsan pörgeti a nyelvét, az külföldön sem újdonság már 30 éve. Mikor azt mondom, hogy számomra nem nyújt semmi újat, az alatt azt értem, hogy mikor hallgatom, nekem kiszámítható: tudom, sejtem, mi fog történni. Nagyjából elég meghallgatnom hozzá egy bollywoodi, indiai film-aláfestő zenét, és nagyjából az fog történni.
Czutorék beszélgetése itt nézhető vissza.
Azahriah felemelkedéséről ebben a cikkünkben írtunk hosszabban:
