Közelgő hetvennyolcadik születésnapja alkalmából a Blikk megszólaltatta Molnár Piroskát, a színésznő pedig beszélt a színházi- és tévés munkáiról is, na meg arról, hogy sokszor már nyűgnek érzi, amikor hajnalban kell forgatni.
Sokszor kérdezik tőlem, hogy vagyok. Hát hogyan is lehetnék közel a nyolcvanhoz? Az ember ilyenkor már azt sem tudja, lesz-e holnap vagy holnapután. Túl egy térd- és szívműtéten, beépített pacemakerrel már nem nagyon ugrálhatok. De azt büszkén mondhatom: miattam még egyetlen előadás sem maradt el. Nyolc darabban játszom, négyben a Tháliában, az anyaszínházamban, háromban a Rózsavölgyi Szalonban, egyben pedig az Orlai Produkcióban. Emellett túl vagyok egy film forgatásán, amelyben Vilmányi Benett-tel játszom együtt. Ez jövőre kerül a mozikba. Teszem a dolgom, de már egyre kevesebb élvezetet találok benne. Igaz, nem nekem kell ezt élvezni, hanem a közönségnek. Néha már nyűg a hajnali felvételeken részt venni, megerőltető próbákat letudni.
– árulta el a lapnak, hozzátéve: mindezek ellenére, az élete a színjátszás.
Nemrég a Story magazinnak a 78 éves színésznő mesélt fogadott unokájáról, Zsolnai Gergőről, aki privát sofőrként dolgozik neki.
Régen volt ilyen gazdag nyaram, mint most Gergővel. Egyedül már nem indultam volna el sehova, rosszak a lábaim, nehezen megyek, de ez a harmincéves fiatalember mindenben a segítségemre volt és van, visszaadta a fiatalságomat. Nélküle már nem is tudnék létezni. Régóta nem vezetek, régóta nincs autóm, de vettem egyet, Gergő a sofőröm, a fogadott unokám, ő pedig úgy hív engem, hogy mama. Lesi minden gondolatom, bármit kitalálok mindenhova elvisz, este a színházba játszani, nappal próbára, nyáron nyaralni.
