Dóra digitális projektmenedzserként dolgozik, gyakorlatilag egész nap online van, sokat ül a gép előtt. Amikor teheti utazik, de nem akármilyen utazásokra megy: hegyi gyalog túrák, via ferratázás, sátrazás vagy félnomád szállások. Wellness ez is, csak a léleknek, a testnek pedig edzés.
Via ferrata a hegyekben
Napközben izzasztó meleg, éget a nap a sziklafalon, mire felérsz a 2 500 méter fölé, már veszed fel a széldzsekit és a pulcsit, hiába süt a nap, már érzed a hideget a bőrödön. Este és hajnalban télies hideg, néhány fok a sátorban. Hiába az esti forró zuhany, nem tart sokáig a melegnek az érzete. Lefekvés előtt még egyszer elmész a pisilni a kemping mosdójába, és reménykedsz, nem kell kimásznod újra a sátorból éjszaka. Ha mégis, nem otthon vagy, itt kibújsz a hálózsákból, és már rögtön érzed a hideget, bakancs fel és irány a jó pár méterre lévő kemping mosdója.
Nem vagyunk egyformák, valakit a wellness hétvége kapcsol ki, ha mindent elé tesznek, ha nincs gondja semmire. Nincs ezzel semmi baj. Engem a természet kapcsol ki, az erdők és a hegyek, amikor csak arra kell koncentrálnod, hogy eljuss A-ból B-be. Ilyenkor teljesen kikapcsolsz, még ha szeretnéd megnézni a mobilodat, akkor sincs térerő vagy net, vagy ha van, akkor épp egy sziklafalon lógsz és csak fotózásra használod az eszközt.
Ferrátázás közben nincs más dolgod, mint az akasztásra figyelni. Az agyad csak arra koncentrál, hogy a karabinert beakaszd a fémkötélbe, majd lépés a szikla oldalán. Még nem zuhantam bele a kötélbe, de a pihenőszárat kellett már használnom.
Edződik az idegrendszer ilyenkor. Én a víztől félek. Tudok úszni, de nem szeretem a tengert, nekem az a félelmetes, nem a magasság. A világ mindig szebbnek tűnik, ha magasról nézed. Mikor végig mész egy via ferrata úton, az siker, mindegy, milyen nehéz pálya. Felértek és jöhet a jól megérdemelt pihenés, energiabevitel és hidratálás. Csokik, müzliszeletek, szendvicsek, osztozkodtok, aztán bontja mindenki a jól megérdemelt sört és koccintotok. Ünnepeltek, hiszen mindenki végig csinálta. Jöhet a következő pálya vagy indulás vissza a kempingbe. Esténként közös főzés, egyre több sör kerül az asztalra.
Most is jól esik, kinek mi a buli, nekünk ez, ha közösen készítjük el az insta tésztát vagy levest, közben sörözgetünk és átbeszéljük a napot vagy az élet nagy kihívásait és örömeit.
Hegyi túra valahol nagyon messze
Mászni jobban szeretek, mégis évi párszor elmegyek valamilyen gyalogtúrára. Legutóbb a Kaukázusban voltam. Négy nap, viszed magaddal a hátizsákban a csomagodat: ruhák, cipők, étel, víz. Nyolc-tíz kiló. Napi 12-20 kilométer gyaloglás, akár ezer méteres szintkülönbségek. Nagyon fárasztó, egy csomószor felteszed magadban a kérdést: Minek jöttél te ide? Bírni fogod? Ezért még fizettél is?
Többször megálltok pihenni, főleg, ha útközben találtok egy bódét, ahol hideg sört árulnak. Néha egészen elképesztő helyeken találni büféket. A sör ilyenkor a léleknek is kell, hiszen teljesítesz egy távot, meg kell ünnepelni. Ez ad egy újabb löketet, hogy végig csináld.
A felkészültek a víz mellett dobozost sört is hoznak magukkal. Ott ülsz 2 800 méter magasan valahol a Kaukázusban, nézed a csodálatos hegyeket körben, és közben iszod a jól megérdemelt sört. Sörözni is tudni kell. Mások elmennek egy pubba vagy kocsmába, mi meg virágzó rododendronok között isszuk a sörünket. Nekem ez a legnagyobb buli.
