A kerékbetörés az ókorból származik, de a középkori Európában alkalmazták leginkább, általában súlyos bűncselekmények, például nemi erőszak, vagy gyilkosság megtorlásaként – írja a LadBible című brit bulvárportál.
A kerékbetörés a fájdalmas, de lassú halált célozta. Az elítéltet széttárt végtagokkal a vérpadra kötözték, majd egy éles fémabronccsal megerősített felszerelt kocsikerékkel többször lecsaptak rá. Más esetekben az elítéltet a kerékre kötözték, a hóhér pedig egy hatalmas doronggal törte a küllők közé a tagjait. Az áldozat borzalmas fájdalmakat élt át, mire belehalt sérüléseibe.
A kivégzés általában azzal ért véget, hogy a kerékre kötözött, szétroncsolt testet közszemlére tették. A fejet levágták és a kerékből kiálló tengelyre tűzték, vagy máglyát gyújtottak a kerék alá.
Mint korábban írtuk, ez a sors jutott Szegedinác Pérónak is, aki lázadást vezetett, miután szinte egész életét a török elleni harccal töltötte.