A pénteki Párharcban Kozso és Ágica váratlan bejelentést tettek: feladják a versenyt, vagyis visszalépnek a párbajvesztes DR BRS-ék javára. Az Ámokfutók énekese és párja a hétvégén Facebook-posztban adtak magyarázatot döntésükre.
Sokat gondolkodtunk, hogy elvállaljunk-e egy olyan versenyt, ahol komoly kihívásokat kell teljesíteni, és ahogy láthattátok is, álltunk elébe. Korábbi egészségügyi problémáim egyáltalán nem befolyásolták döntésünket, hiszen az a múlt, meggyógyultam, és nem jellemez, nem korlátoz minket
– kezdték a bejegyzést, hozzátéve: ha úgy érezték volna, hogy a következő pillanat az egészségük rovására mehet, akkor azonnal félbeszakították volna a feladatot.
Ez a verseny nem feltétlen erőnléti, ez egy páros kihívás. A párok osztják be maguk között a feladatokat, hogyan taktikáznak, milyen adottságaik vannak, mennyire szerencsések, mennyire ismerik és szeretik egymást, mennyire szeretik mások őket. Szerettük volna kipróbálni magunkat egy hétköznapinak cseppet sem mondható helyzetben, és ez alatt a pár nap alatt a versenytársakat is sikerült valamennyire megismernünk, véleményt formálnunk. Tisztában voltunk, ki hogyan vélekedik rólunk, de hisz ez az ő véleményük! Színes ez a világ, sokfélék vagyunk, sokféle véleménnyel. Igyekeztünk mindenkit egyformán biztatni és segíteni, mindenki sikerének egyformán örültünk, ha kritikánk építő jellegű volt, annak hangot adtunk.
Mint írják, nem DR BRS-ék kérésére szavaztak Somhegyi Krisztiánékra, „hanem azért, mert úgy gondoltuk, hogy ha erőnléti feladat lesz, akkor a fiatalok maradhatnak, ha pedig párkapcsolati összecsapás, akkor Adriék jobban ismerhetik egymást, és azért nyerhetnek”.
Miért nem a párbaj előtt kértünk szót? Amíg ki nem mondtuk ott, mindenki előtt, addig mi sem voltunk biztosak a döntésünkben. Miért indultunk, ha nem nyerni mentünk? Ha például a New York Marathonon csak azok indulnának, akik úgy érzik, hogy a dobogó felső fokára állhatnak, akkor nem 52.000 ember sorakozna a rajtvonalnál. Tudtuk, hogy a cápa nem nyer fára mászást! DE NEM FELADNI MENTÜNK, HANEM ÁTADTUK A HELYÜNK!
Kozsóék úgy fogalmaznak, „azért indultunk, mert kaptunk egy lehetőséget, és éltünk vele, hogy kipróbáljuk magunkat. Hogy élvezzünk minden pillanatot. Nyerni mindenkinek mást jelent. És hogy mennyire nem az erő a lényeg? Döntőig meneteltünk második nap, legyőzve exatlonosokat (bocsi srácok), fiatalabbakat, idősebbeket, vékonyabbakat, pocakosabbakat, etc… Összesítettben harmadik helyen álltunk.”
Megkaptuk, amiért odamentünk, tudtuk, hogy a csúcson kell abbahagyni. A villán kívüli rengeteg elfoglaltságot – fellépést, egyetemet, felkészülést egy külföldi versenyre – sajnos nem tudtunk tovább kizárni az életünkből, és ez is szerepet játszott döntésünkben. Kapcsolatunkat ez a tapasztalat csak még jobban megerősítette, ha lehet ennél erősebb, és egy életre szóló élményt kaptunk!
– zárult mondanivalójukat, ami után azért még egy Szomorú szamuráj részletet is beillesztettek.
