A szülők általában fontosnak tartják, hogy gyerekeik elsajátítsák azokat a dolgokat, amik az életben a legszükségesebbek. Egy brit pár, Adele és Matt nem így gondolkodnak, nem hisznek sem az egészségügyi, sem az oktatási rendszerben, nem akarják beiskoláztatni a gyerekeket, sokkal inkább azt szeretnék, hogy utódjaiknak meglegyen a saját autonómiájuk és azzal foglalkozzanak, ami érdekli őket – írja a Mirror.
A házaspár egyáltalán nem akarja erőltetni, hogy gyerekeik, a 12 éves Ulysses, a nyolcéves Ostara és a négyéves Kai megtanuljon írni vagy olvasni.
Inkább arra ösztönzik őket, hogy arról döntsenek, miről szeretnének többet megtudni. Azt akarják, hogy nagyobb identitástudatuk legyen, és ne azzal kelljen foglalkozniuk, amit mások megmondanak nekik. A családnál nincs fix időbeosztása sem, hogy mikor kell enni, lefeküdni, felkelni.
Az anya azt mondja, ők a természetes élet hívei, ezért oltásaik sincsenek a gyerekeiknek, akiknek igazából egy feladatuk van, döntéseket hozni. „Ez azt jelenti, hogy érdeklődést kell mutatniuk valami iránt, hogy azt felfedezhessük velük, és nem arra koncentrálunk, hogy kövessünk egy tantervet és elmondjuk nekik, mit fognak tanulni.”
Nem hiszünk abban, hogy a szülők döntik el, mit csináljanak a gyerekeik.
Ostara a varrás iránt érdeklődik, ezért varrógépet vettek neki és pár leckét, hogy megtanulhassa, hogyan kell használni, de csak addig kell csinálnia, míg érdeklődik iránta. Ulyssest az állatok és a számítógépek érdeklik, ezért állatkertekbe, parkokba járnak vele.
Adele úgy gondolja, a gyerekek úgyis elsajátítanak majd mindent, ami érdekli őket, nem kell hozzá a szülői nyomás.
Ulysses 10 éves volt, mikor tollat vett a kezébe és akkor megtanult írni
Nem kényszerítjük a gyerekeket házimunkára. De aktívan ösztönözzük őket, hogy vegyenek részt benne. Segítenek gondozni az állatainkat, kertészkedni, rendben tartani a szobájukat.
„Mindannyian közel állnak ahhoz, hogy vegeterániusok legyenek, de ők maguk választják meg az ételeiket” – mondja az anya, akit sokan azzal vádolnak, csak lusta, azért áll így a gyerekneveléshez, de szerinte ő annak pont az ellentéte, „teljes felelősséget vállalunk a fejlődésükért”.
