A Reggeli stúdiójába kapott meghívást Szorcsik Viki, hogy arról beszélgessenek, milyen munkát vállalna be az ember, ha rákényszerülne. A színésznő gyorsan leszögezte, ő nincs megilletődve a munkától, régen a szülei talponállót vezettek Salgótarjánban, ő ott is dolgozott.
Én ott nagyon sokat dolgoztam a nővéremmel, bent álltunk a pultban, csapoltuk a sört. Mentesítettük anyukámat, amikor lehetett, kiváltottuk. Nekem abszolút nem koszos és büdös a munka, abszolút nem derogál semmi. Nem a mi szegénységi bizonyítványunk, ha itt Magyarországon arra kényszerülünk, be kell állnunk valahova dolgozni.
A színésznő kifejtette, milyen munkát nem tudna végezni ínséges időkben sem:
Bármi jöhet, egyetlen egy dolog van, amit nem szívesen csinálnék: egy vágóhídon nem tudnék dolgozni, és sebész sem tudnék lenni.
Peller Mariann megjegyezte, utóbbihoz azért végzettség is szükséges. Szorcsik az írásban is ki tudna teljesedni, de ez csak hobbiszinten van jelen életében, mert úgy véli, könyvírásból nehéz megélni. Az adás végén kiderült, körmösként se tudna dolgozni.
