A legtöbb férfi szereti azt képzelni, hogy az ő vasegészségét aztán semmi nem kezdheti ki, ám az esetek többségében persze mindez köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mielőtt azonban a médiumok hatására álságos moralizálásba kezdenénk önképről és annak zavarairól, egy tényt le kell szögeznünk: mindenki előtt nyitva áll az út, hogy lehetőségeihez és genetikájához mérten a lehető legtöbbet megtegye azért, hogy megacélozza az egészségét.
Ehhez megfelelő életmódra, kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag étrendre van szükség, vagy ezek hiányában étrend-kiegészítőkre, gyógyszerekre, pontosabban egyes anyagok mesterséges pótlására.
még akkor sem, ha az ember férfiként nem kimondottan szeret ezzel foglalkozni. Alapvető igazság, hogy akárcsak a nőknek, úgy az életkor és egyes állapotok függvényében a férfiaknak is eltérő mennyiségű vasra van szükségük.
Vasgyúró tinik
A vas a központi alkotóeleme a vérünkben az oxigént szállító hemoglobinnak, illetve az izmok oxigénellátását szolgáló mioglobinnak, így nem túlzás azt állítani: létfontosságú nyomelemről van szó. A vas emellett nélkülözhetetlen a sejtek energiatermeléséhez, az enzimrendszerek működéséhez, idegrendszeri folyamatokhoz és a sort hosszan folytathatnánk.
A felnőttek szervezete átlagosan 4-5 gramm vasat tartalmaz, a férfiaké többet, mint a nőké, és kevesebb vas is távozik a szervezetükből természetes úton. A férfiakat ugyan nem érinti a menstruációval járó vér-, ezáltal pedig vasveszteség, de nem is gondolnánk, mi minden apasztja a tartalékokat: széklet, vizelet, hajhullás, körömvágás, a bőr hámlása és így tovább.
Mivel testünk nem termel vasat, ezt az elemet alapvetően a táplálékunkkal pótolhatjuk. Egy felnőtt férfi átlagos napi vasszükséglete nyolc milligramm, ám ez csak 18 év felett érvényes, a gyerekek és ifjak napi igénye nagyon változó:
- féléves korig 0,27 mg,
- 0,5–1 éves korig 11 mg,
- 1–3 éves korig 7 mg,
- 4–8 éves korig 10 mg,
- 9–13 éves korig 8 mg, és ezen a ponton válik el a két nem szükséglete, a fiúknak innentől kezdve a lányokénál kisebb mennyiségre van szükségük,
- 14–18 éves korig 11 mg,
- 18 év felett 8 mg.
Azt gondolhatnánk, hogy felnőttkorba lépve hátradőlhetünk, mert már nem kell különösebben odafigyelnünk a mennyiségekre, de az elmélet és a gyakorlat ez esetben is élesen elválik egymástól: külső körülmények hatására még a legprecízebb gépek működése is változik, nemhogy az emberi szervezeté. Úgy is mondhatnánk, az ideális eset a legritkább, a valóságban számos tényező befolyásolja a vasvesztést, így pedig a pótolandó mennyiséget is.
Vasvesztő felnőttek ételei
Magas vastartalmú ételek a „férfias” vörös húsok mellett a máj, a halak és a tengeri herkentyűk, a lencse és a bab, a tojás és a tejtermékek, de a vas a teljesség igénye nélkül zöldségekben – elsősorban zöld levélzöldségekben, főleg a spenótban –, gabonákban és olajos magvakban is bőségesen megtalálható. A probléma az, hogy az optimális táplálkozás kevesek napi gyakorlata, a többség nagyon is egyoldalúan étkezik.
Vashiányt elsősorban diéták, főleg azok húsmentes formái okozhatnak, és egy-egy drasztikus fogyókúra is komolyabban megcsapolhatja a készleteket az elégtelen vasbevitel miatt. Sőt, a sportolás, valamint a fizikai munka szintúgy az átlagnál gyorsabb vaskészlet-csökkenéssel jár – nyilván intenzitásuktól függő mértékben –, mivel ilyenkor nő a szervezet vasszükséglete.
A vas nehézkes felszívódása szintén probléma. A bevitt vasnak ugyanis mindössze 10 százaléka hasznosul, így még kifejezetten kiegyensúlyozott étrend mellett is előfordulhat vashiány, ha fokozott a vasvesztés vagy nagyobb a vasszükséglet.
A kor előrehaladtával is változik a helyzet. Egyes bélbetegségek, túlsúly vagy némely gyógyszerek tovább rontják a vas hasznosulását, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy idősebb korban hajlamosak vagyunk egyre inkább egyoldalúan táplálkozni. Erre jön még az alkalomszerű, ám sokszor kikerülhetetlen vérveszteség: műtétek, sérülések, netán egy gyengén, ám hosszú időn át vérző aranyér.
