Az álommeló legutóbbi részében majdnem minden versenyző végzett a kiszabott feladattal, kivéve egyiküket. Amíg a többiek a hidegben fagyoskodtak, Márk még mindig az asztalon tett-vett, és órák eltelte után sem volt hajlandó belátni, hogy nem tudja elvégezni a feladatot.
A versenyzők közül volt, aki azt javasolta a többieknek, hogy segítsenek neki, illetve többen arról kérdezték, mi a célja azzal, amit csinál.
Velük fogsz kitolni. Utolsó vagy, feladtad, leadtál egy rossz munkát. Szerintem legyen benned tartás, gerinc, és add föl, állj ki eléjük. Ez lenne a leghelyesebb
– próbált hatni rá István, mire Márk azt felelte, akár vissza is mehet a többiekhez, „postafordultával“.
Úgyhogy tűnés!
– tette hozzá.
Ezt követően több jelölt is próbálta meggyőzni, hogy ne erőlködjön tovább, és legyen tekintettel a hölgyversenyzőkre, akik nagyon fáznak. Márkot ez sem hatotta meg, többeknek be is szólt.
– Ennek mi értelme van most?
– De neked nem kell idejönni.
– De tudjuk, hogy nem tudod, mit kell csinálni. Mert látszik rajtad, hogy nem tudod. Akkor vagy kérdezz, és segítünk, vagy kérjél segítséget. De az, hogy se segítség nem kell, és azt sem tudod, mit kell csinálni, és húzod mindenkinek az idejét. Vagy legalább ismerd be, hogy feladtad. Mert feladtad.
– Most azt hiszed, összeszarom magam egy taknyos gyerektől, mint te vagy?
– hangzott a szóváltás egy része.
Balogh Levente később az irodájába hívta Istvánt és Márkot. Elmondta nekik, hogy az adott napon úgy tervezte, senkit sem fog hazaküldeni, de végül a történtek hatására úgy döntött, Márk nem alkalmas a pozícióra, ezért arra kérte, hogy adja le a recepción a kártyáját és a céges telefonját.
