Egy ausztrál húsipari cég azt tűzte ki célul, hogy megmutassa, állatok levágása nélkül, a sejtekből termesztett húsban rejlő lehetőségeket, és hogy rávilágítson a nagyüzemi állattenyésztés, a vadon élő állatok pusztulása és a klímaválság közötti kapcsolatra.
A Vow máshogy viszonyul a termesztett húsokhoz, mint konkurensei, amik nem létező fajok – csirke, marha, sertés – húsát próbálja mesterséges úton előállítani, hanem már kihalt, vagy legalábbis nem szokványos fajok sejtjeit használja fel, hogy új húsfajtákat hozzon létre. A vállalat több mint 50 fajt vizsgál a lehetséges felhasználás érdekében, így alpakát, bivalyt, krokodilt, kengurut, pávákat és különféle halfajtákat – írja a Guardian.
Az első, ami kereskedelmi forgalomba is kerül, az a japán fürj lesz, vélhetően még idén a szingapúri éttermek étlapjára kerülhet.
A cég vezérigazgatója, George Peppou azt mondja, szeretnék „letéríteni a hagyományos állati fehérjék fogyasztásáról” a több milliárdnyi húsevőt, mert alapvetően azzal van gond, hogy az emberek nem változtatnak a szokásaikon.
Hiszünk abban, hogy erre a legjobb mód a hús feltalálása. Olyan sejteket keresünk, amelyek könnyen termeszthetők, igazán ízletesek és táplálók, és ezeket a sejteket összekeverjük, hogy igazán finom húst készítsünk
– nyilatkozta, alapító társa, Tim Noakesmith pedig azt, hogy a gyapjas mamutra azért esett a választásuk, „mert a diverzivitásnak és a klímaváltozásnak a szimbóluma”. Feltehetőleg ugyanis ezt az állatfajt az emberi vadászat és az utolsó jégkorszak utáni felmelegedés sodorta a kihalásig.
Egyelőre a húsok növényi alapú helyettesítői terjedtek el, a termesztett húst (csirkét) jelenleg csak Szingapúran kapni, de az Egyesült Államokban is megkapta már két cég a kereskedéséhez való felhatalmazást.
2018-ban egy másik vállalat, nem a Vow, gumicukrot, illetve ahhoz szükséges zselatint készített egy már kihalt elefántszerű faj, a masztodon DNS-éből.
Az ausztrál cég a Queenslandi Egyetem Ausztrál Biomérnöki Intézet professzorával, Ernst Wolvetang közreműködésével állította elő a mamut izomfehérjéjét. Csapatával megvizsgálták a mamut húsának ízét adó mioglobin DNS-szekvenciáját, a hiányzó résekben pedig elefánt DNS-ét használták. Ezt a szekvenciát egy birka mioblaszt őssejtjébe helyezték, amely replikálódott 20 milliárd sejtre, amit a vállalat a mamuthús tenyésztésére használhatott.
Nevetségesen egyszerű és gyors volt. Pár hét alatt megcsináltuk. Eleinte az volt az ötlet, hogy dodóhúst készítsünk, de ahhoz nem léteznek a szükséges DNS- szekvenciák
– mondta Wolvertang.
A mamutfasírtot egyébként egyelőre még senki nem kóstolhatta meg, a professzor el is mondta miért:
Ezt a fehérjét évezredek óta nem láttuk. Vagyis fogalmunk sincs, hogyan reagálna az immunrendszerünk arra, ha megesszük.
A mamutfasírtot kedd este mutatják be a hollandiai tudományos múzeumban, a Nemóban.
