Elég komoly felzúdulást okozott az interneten egy Las Vegasban élő nagymama apróhirdetése.
A nő – akinek a nevét illendőségből és/vagy adatvédelmi okokból kitakarták – a Facebook Marketplace-en hirdette meg 1994-ben viselt menyasszonyi ruháját, 800 dolláros áron (279 ezer forint) kínálta a professzionálisan elcsomagolt, megóvott ruhadarabot. Az ár azonban még nem váltott volna ki népharagot – az internetezők azon a szövegen borultak ki, amivel a nő hirdeti a ruhát. Nagyjából a fél családját túlsúlyosnak titulálta benne. Idézünk az apróból:
Ha lányaim lennének, akkor megtartanám, de még a menyeim is túl méretesek. A ruha 1994 óta megvan, azóta, hogy férjhez mentem. Szakszerűen kézzel dobozoltattam, hogy megóvjam.
Így kezdődik a hirdetés szövege, de még ennél is elképesztőbb a folytatás:
Még az unokáim is nagyobbak lesznek, és nem férnek majd bele a ruhába. Mindig is reméltem, hogy valamelyikükre rámegy majd, ezért őriztem meg ennyi éven át. Ezért is fizettem azért, hogy szakszerűen becsomagolják és megőrizzék, sajnos a fiaim nagyobb lányokat vettek feleségül, és az unokáim is testesebbek lesznek nálam.
És a bodyshaming, azaz a testszégyenítés – jelen esetben a saját rokonok nyilvános megalázása – még mindig nem áll meg:
Amikor a David’s-nél vettem, ez volt a csúcsruhájuk, mindig azt gondoltam, hogy valamelyik fiam majd elvesz egy olyan nőt, aki elég karcsú ahhoz, hogy viselhesse, vagy legalább az egyik unokám hordhatja majd. Hát, nem volt ilyen szerencsém.
A végén még hozzáteszi, hogy valószínűleg gondosan megóvott portákáját megpróbálja majd eladni egy esküvői ruhákat árusító szalonban.
“Please buy my wedding dress, my granddaughters are huge” pic.twitter.com/NStY51YBOo
— Emily Murnane (@emily_murnane) April 14, 2022
A Twitterre kikerült a hirdetés képernyőfotója egy posztban, több mint 100 ezer like-ot és rengeteg hozzászólást generálva. Amellett, hogy sokan nem értik, hogy merül fel egyáltalán valakiben, hogy egy harmincéves, divatjamúlt ruhát majd más is szeretne viselni a saját esküvőjén, a legtöbben természetesen a testszégyenítésén akadtak ki. Idézünk néhány kommentet:
1992-ben volt az esküvőm, 400 dollárt fizettem a ruhámért. Soha nem jutott volna eszembe, hogy bárki a családomból igényt tartana az én régi ruhámra. A stílusok változnak!
A »nagy« unokák lehetnek vagy ötévesek. Értem, hogy ő nyilvánvalóan rossz viszonyban van a saját testével / étkezési szokásaival, de azért huhh.”
