A második világháború idején több mint háromezer óvóhely működött Budapesten, melyeket később, a hidegháború által táplált zsigeri félelmek idején is fenntartottak, sőt, továbbiakat is építettek, amelyek már egy esetleges atomtámadásnak is ellenállnának. A rendszerváltás után aztán szép lassan csaknem mind feledésbe merült. Annak idején a belváros magas házainak pincéi vagy a Várhegy alagútjai megfelelő védelmet nyújtottak, a külső kerületek kertes házainak lakói azonban aligha lettek volna nagyobb biztonságban egy bombázás során a pincéjükben, mint a nappalijukban. Más megoldás kellett, amihez Budán kéznél voltak a hegyek.
Egy decemberi délutánon hosszú, egyenes úton kaptatok fölfelé a XII. kerületben. Bár szemmel alig látni, hogy emelkedőn vagyok, egyre sűrűbben kapkodom a levegőt, és mire megteszem a telefonom útvonaltervezője által mutatott hatszáz métert, már alig tudok köszönni a lihegéstől. Csecserits Artúrral, az Erődítés Történeti Egyesület elnökével találkozom, aki két, második világháborús óvóhelyet mutat meg nekem.
![Védtek a bombázásoktól, de sátánistáknak is otthont adtak Buda titkos óvóhelyei 1](https://s.24.hu/app/uploads/2021/12/74076844.jpg)
Már akkor kissé baljós hangulat száll meg, amikor az útvonal tervezése közben olyan neveket olvasok a térképen, mint Ördögorom, Lidérc utca, Denevér utca vagy Farkasvölgy, de amikor belépünk a masszív acélajtón, már egyértelműen egy tinihorrorban érzem magam. Ahogy azonban Csecserits beszélni kezd, megváltozik a hangulatom, már egy történelmi dokumentumfilm képei peregnek a fejemben.
A szövetségesek és a láncos kutya
Az utca egyik oldalán munkások téblábolnak egy félkész ház körül, a másik oldalon homogén hegyoldal, az aljában a félhomályban is könnyű észrevenni a brutális betonkeretbe foglalt acélajtót. Ez nem a világháború, hanem az ötvenes évek terméke. Miközben 1948 nyarán Jugoszláviában Josip Broz Titoból a nyugati imperializmus láncos kutyája lett, Magyarországon Rákosi Mátyás a célegyenesbe fordult, hogy magához ragadja a hatalmat és megkezdje sztálinista diktatúrája kiépítését.
Rákosiék komolyan tartottak a délszláv szomszéddal vívandó háború lehetőségétől, ezért több óvóhelyet is felújíttattak, például azt is, aminél állunk. A hegybe vájt barlangrendszer akkor kapta meg masszív betonbejáratát, és szilánk-, illetve gázbiztos acélajtaját. Eredetileg valószínűleg vaskos gerendákból összerakott faajtó választotta el a külvilágtól. Az ötvenes évek másik hozadéka a csatornázás. Ez a padlóba vájt, betonnal bélelt árkokat jelenti, amiket súlyos, négyzetalakú betonlapok fednek. Az összes négyszög megmozdul, ha rálépnek, és hangos, öblös puffanással hullik vissza a helyére. Mivel a szűk folyosókon lehetetlen nem rájuk lépni, ha valaki megmozdul odabent, kísérteties hangok visszhangoznak végig az óvóhelyen.
![Védtek a bombázásoktól, de sátánistáknak is otthont adtak Buda titkos óvóhelyei 2](https://s.24.hu/app/uploads/2021/12/74076800.jpg)
Mielőtt beléptünk, Csecserits berántott egy aggregátort. Egyesülete végig felszerelte világítással a termeket és a járatokat, de az óvóhelyet nem kötötték be az elektromos hálózatba.
Idegenvezetőnk elmondja, azért így alakították ki a bejáratot, hogyha pont az ajtóban vagy előtte robbanna bomba, a légnyomás és a repeszek ne okozhassanak komolyabb károkat odabent.
Robbantott útvesztő
Az első nagyobbacska teremben rögtön feltűnik, hogy az 5–6 méteresnek tűnő belmagasság ellenére mennyire fülledt a levegő. Az egyik fal mellett pár szék sorakozik, melyeket mintha fehér, vattaszerű, halloweeni dekoráció borítana. Alig hiszem el, amikor megtudom, hogy az természetes penész. A székeket néhány hete hagyták itt, amikor megmutatták az óvóhelyet pár érdeklődőnek. A páratartalom és a mikroklíma elképesztő sebességgel eszi meg a hegy gyomrában a fémet és a fát is.
![Védtek a bombázásoktól, de sátánistáknak is otthont adtak Buda titkos óvóhelyei 3](https://s.24.hu/app/uploads/2021/12/74076836.jpg)
Amikor megjegyzem, hogy a durván megmunkált falak olyanok, mintha egy bányában lennénk, szakértőnk elárulja, nem is járok olyan messze az igazságtól: az óvóhelyet bányászati módszerekkel, a falon látható nyomok alapján robbantások sorozatával alakították ki. A munkásoknak nem lehetett túl nehéz dolguk, a hegy anyaga könnyen megmunkálható, porózus dolomit, helyenként kisebb-nagyobb kovakő tömbökkel, melyek miatt már a pattintott kőkorban gyakran megfordultak a környéken emberek.
A kisebb-nagyobb termekből és szűk folyosókból álló óvóhely ötszázötven négyzetméter alapterületű, de sokkal nagyobbnak tűnik. Magáningatlannak számított, valószínűleg a harmincas években népszerű, szomszédos csárda tulajdonosa rendelte meg a háború utolsó éveiben arra az esetre, ha nyitvatartási időben rendelnének el légiriadót.
Előfizetés életveszély esetére
Csecserits elmondja, számos ilyen nyilvános és magánóvóhely létesült 1938 és 1945 között. Ahogy a szövetségesek egyre inkább felülkerekedtek a második világháborúban, annál többen döntöttek úgy, hogy beruháznak a személyes biztonságuk védelmébe. Egész kis iparág épült ki az igények kiszolgálására, óvóhelyépítő brigádok szerveződtek, a lapokban bunkerfelszerelést kínáló hirdetések jelentek meg.
![Védtek a bombázásoktól, de sátánistáknak is otthont adtak Buda titkos óvóhelyei 4](https://s.24.hu/app/uploads/2021/12/74076873.jpg)
Kivételt senkivel sem tettek, mert egy esetleges gáztámadás miatt az óvóhelyek légmentesen záródtak, vagyis véges volt a bennük belélegezhető oxigén mennyisége.
Ha megszólaltak a szirénák, az embereknek egy adott idő alatt kellett az óvóhelyre érniük, és miután lezárták a bejáratot, senki és semmi kedvéért nem nyitották ki, míg el nem múlt a veszély. Csecserits a kutatásai során találkozott valakivel, aki alig egyévesként kint rekedt egy légiriadó során. A szülei mózeskosárban vitték őt, rohantak, és csak az ajtók lezárása után vették észre, hogy a kosár üres, a gyerekük eltűnt. Nem tehettek mást, várniuk kellett. Szerencsére később nem messze az óvóhelytől, sértetlenül megtalálták a kicsit az erdőben. A mesélő természetesen mindebből semmire sem emlékezett, jóval később, már felnőttként hallotta a szüleitől a történetet. Elkerekedett szemmel nézek a túravezetőmre, és arra gondolok, szülőként képes lennék-e ép ésszel túltenni magam egy ilyen történeten, és ha igen, nekem lenne-e valaha elég bátorságom elmesélni ezt a gyerekemnek.
Légiriadókor soha sem lehetett tudni, hol lesz pontosan a bombázás. A vészjelzés akkor indult be, amikor az ország nyugati határának közelében feltűntek a repülők, és senki sem tudhatta előre, hogy Budapest melyik részét fogják bombázni, esetleg Szolnok, Debrecen vagy valamilyen másik célpont felé veszik-e az irányt, vagyis az ember többnyire úgy bújt elő az óvóhelyről, hogy nem is érte támadás a környéket.
A lehulló bombákon és a robbanások során szétrepülő repeszeken kívül tartani kellett a légvédelmi fegyverekből kilőtt, a földre visszahulló repeszdarabok becsapódásától is.
A veszély legfeljebb néhány órán át tartott, ezért az óvóhelyeken általában nem halmoztak fel élelmet, csak ivóvíz volt bent és tőzeges vécék. Utóbbiak nagyobbacska faládák voltak, a tetejükön kerek lyukkal. Tőzeggel pakolták tele őket, ami magába szívta a nedvességet, és némileg semlegesítette a szagokat. Azok, akiket a csárda vendégeiként ért utol egy légiriadó, a nagyobb termekben zsúfolódtak össze, míg a környékbelieknek, akik állandó helyet váltottak maguknak, saját szobájuk volt, melyen egy függöny jelentette a magánszféra illúzióját.
![Védtek a bombázásoktól, de sátánistáknak is otthont adtak Buda titkos óvóhelyei 5](https://s.24.hu/app/uploads/2021/12/74076841.jpg)
Ostromállapot
A csárda óvóhelyének nagyterme Budapest ostromának idején német elsősegélyhelyként működött. Csecserits a közelmúltban beszélgetett egy férfival, akinek az édesapja a saját szemével látta az ostrom első napjaiban a sebesültek ellátását. Egy másik alkalommal pedig olyan férfival beszélgetett, aki maga is részt vett a budai harcokban.
Alig volt tizennyolc éves, amikor berántották a háború legvégén.
A páncélököl nagy volt és nehéz, ezért a srácok egy bokor alá dobták, majd rögtön megkezdték a visszavonulást. A történetét elmesélő férfinak már az apja is katona volt, aki az első világháborúban szolgált. Annyi tanácsot tudott adni útravalóként a frontra készülő fiának, hogy a géppuskásokat kerülje el messze, mert mindig azokat veszi célba elsőként a tüzérség.
A fiú emlékezett erre, és jószívű volt, ezért amikor meglátott egy magyar géppuskafészket, oda akart rohanni, hogy figyelmeztesse a benne ülőket. Abban a pillanatban hatalmas robbanás rázta meg a környéket, a géppuskafészek megsemmisült. A fiút fejbe találta egy repesz, azonnal elveszítette az eszméletét. Egy elsősegélyponton tért magához, azóta sem tudja, hogyan került oda. Alighanem a sisakja mentette meg az életét, a koponyája a homlokánál betört, a sebhely egész hátralévő életére megmaradt.
Pentagram és szvasztika
A második óvóhely, amit megnézünk, sokkal kisebb. A folyosói annyira szűkösek, hogy két ember sem fér el bennük egymás mellett, és száznyolcvanas magasságommal csak meghajtott fejjel tudok végigmenni rajtuk. Itt soha nem építettek ki világítást, a falakon jókora fekete foltokat hagyott a gyertyák és mécsesek lángja.
Szintén magánóvóhely volt, a környékbeliek építtették maguknak. Az elsőhöz képest sokkal kisebb, szűkösebb, mondhatni családiasabb. A falakon véső és csákánynyomok árulkodnak arról, hogy tisztán kézi erővel vájták ki. A plafont és a falakat helyenként vékony gyökérháló borítja, mintha egy mesevilágba vezető átjáróban lennék.
![Védtek a bombázásoktól, de sátánistáknak is otthont adtak Buda titkos óvóhelyei 6](https://s.24.hu/app/uploads/2021/12/74076847.jpg)
Arról, hogy a második, kisebb óvóhelyet a negyvenes éveknél jóval közelebbi múltban is használták, piros festékszóró nyomai árulkodnak. Minden elágazásnál nyíl mutatja a kijárat irányát, egy nagyobb helyiségben horogkereszteket és náci szlogeneket fújtak a falakra. Ezek annak ellenére jól kivehetők, hogy nemrég az óvóhelyen forgató filmesek lemázolták azokat.
Egy másik teremben különös üreget vájtak egy fal közepére. Vezetőm mosolyogva mondja, hogy nézzem meg közelebbről. A feketére égetett fehér falba egy jókora fordított pentagramot karcoltak. Elárulja, hogy eredetileg talán házi oltár lehetett, ahova a falmélyedésbe a kilencvenes évek elején egy bálvány költözött. A temető közelsége miatt sátánisták jártak le ide mindenféle okkult szertartásokat tartani.
![Védtek a bombázásoktól, de sátánistáknak is otthont adtak Buda titkos óvóhelyei 7](https://s.24.hu/app/uploads/2021/12/74076804.jpg)
Értékmentés nagytakarítással
Miután a rendszerváltás korának ifjai felnőttek, az óvóhelyek ismét elhagyatottakká váltak. Néha hajléktalanok húzták meg magukat a falaik között, de jobbára a környékükön élők tudták csak, hogy hol rejtőznek, és arra használták őket, amire lehetett: telehordták őket szeméttel. Amikor az Erődítés átvette az óvóhelyek kezelését, több konténernyi háztartási hulladék elszállíttatásáról kellett gondoskodniuk, többi között egy „kispolszki” alkatrészeit is kihordták.
Az Egyesület rendbe tette és lezárta a két óvóhelyet. A közeljövőben szeretnének bennük helytörténeti, második világháborús, légoltalmi kiállítást berendezni és rendszeresen látogathatóvá tenni őket, hiszen céljuk a múlt értékeinek megőrzése és bemutatása az utókor számára. Hogy erre mikor kerülhet sor, kérdéses, a tagok hobbiból dolgoznak, a forrásaik szűkösek.
![Védtek a bombázásoktól, de sátánistáknak is otthont adtak Buda titkos óvóhelyei 8](https://s.24.hu/app/uploads/2021/12/74076777.jpg)