Szeptember 20-án reggel a Permi Állami Egyetem elsőéves hallgatója, Timur Bekmanszurov hívott egy taxit, hatalmas fekete táskával (ebben volt a lőfegyver), fekete ruhában, sisakban kilépett a lakásból, ahol anyjával él. Az egyetemtől fél kilométerre található buszmegállónál szállt ki, ott negyedórát üldögélt, majd nem sokkal fél tizenkettő előtt elindult gyalog a kampusz felé. Tüzet nyitott néhány szembejövő autóra, majd bement az egyetem területére, és mindenkire rálőtt, aki az útjába került. Ami ezután történt, arról a világ minden pontján beszámolt a sajtó: a fiatalember mészárlást rendezett a kampuszon – megölt hat embert (az első híradások még nyolc halálos áldozatról számoltak be), negyvenhetet megsebesített. Akik épp órákon ültek, be tudtak zárkózni az előadótermekbe, mások megpróbáltak menekülni – akár az ablakon át. Az elkövetőről több videó is készült, az egyiken például azt láthatjuk, ahogy fegyverrel a kezében sétál az udvaron. Az alábbi felvételen az egyetemre tartó útját, illetve a hallgatok menekülését nézheti meg.
Megéri életben tartani
A legfrissebb információk szerint Bekmanszurov állapota kielégítő: gégekanül segíti a légzését, de magánál van, az orvosok kérdéseire adekvát válaszokat ad. Ő maga nem kérdez semmit. A life.ru szerint, amikor magához tért, arról érdeklődött, hol van az anyja és az apja. A lap informátora azt is közölte, hogy a szülők egyetlen alkalommal sem érdeklődtek a kórházban fiuk hogylétéről, amikor az orvosok Bekmanszurov életéért küzdöttek.
A 18 éves fiatal súlyosan megsérült a rendőrökkel folytatott tűzharcban. Napokig lélegeztetőgépen volt, egyik lábát térdből amputálni kellett. Az orosz lapokban máris azzal korbácsolják az indulatokat, hogy a tömeggyilkosság elkövetőjének kezelése csak a szeptember 24-i napon több mint kétmillió rubelbe (8,4 millió forint) került.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A 360 tévécsatorna megszólaltatta az orvosokat, akik megmentették Bekmanszurovot – megkérdezték, milyen érzés olyan ember életéért küzdeni, aki hat ember haláláért felelős és közel ötvenet megsebesített.
Mi nem dönthetünk arról, hogy ki maradjon életben és ki haljon meg. Aki törvénybe ütköző cselekedetet hajt végre, azt ugyanúgy meg kell gyógyítanunk, mint az ország összes többi állampolgárát
– mondta az egyik sebész az orvosi esküjére is hivatkozva közben. Úgy gondolja, természetesen a lelke mélyén mindenkinek lehetnek gondolatai arról, hogy épp egy bűnözőt operál, de ettől még kötelessége megműteni őt és megmentenie az életét. Kollégája hozzátette: már csak azért is „megéri” életben tartani egy ilyen embert, mert így meglesz az esély arra, hogy – amennyiben a bíróságon bebizonyosodik, hogy ő a felelős a bűncselekmény elkövetéséért – megkapja a méltó büntetését. Még ezen a világon.
Bekmanszurov kórtermét szigorúan őrzik, mert félő, hogy az áldozatok felháborodott rokonai önbíráskodnának.
A hős közlekedési rendőr
Az orvosok mellett természetesen a sajtó megszólaltatta az ügy összes létező érintettjét: az áldozatok rokonait, a túlélőket és a rendőröket, akik megelőzték, hogy a vérontás még nagyobb legyen. Két közlekedési rendőr a közelben épp egy karambol ügyében intézkedett, amikor hallották a sikolyokat, és észrevették a kirohanó sérülteket. Azonnal az épülethez siettek. Egyikük, Vlagyimir Makarov segített a diákok és a tanárok evakuálásában, kollégája, Konsztantyin Kalinyin pedig az elkövető nyomába szegődött. Felszólította Bekmanszurovot, hogy dobja el a fegyvert, a fiatal válaszul rálőtt, mire a rendőr is tüzet nyitott. Lábon lőtte a fiút, majd maga nyújtott elsősegélyt a sérültnek.
A vesti.ru azt írja, hogy Kalinyint a felesége és a kisfia várta otthon, a gyerek a héten lesz egyéves. Természetesen ők jártak az eszében, miközben az elkövetőt üldözte, de tudta, hogy cselekednie kell:
– Nem gondolt arra, hogy rossz vége is lehet a dolognak?
– Nem. Arra gondoltam, hogy ártalmatlanná kell őt tennem.
A férfit a hősies tette után kitüntették és előléptették.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az apa is beleadott a fegyverpénzbe
Megszólalt Bekmanszurov apja is. A férfi hivatásos katona, szolgált a csecsen háborúban és Donbaszban is. Azt mondja, fiára nem volt jellemző a deviancia. Timur gyerekkora óta gyakran betegeskedett, sokat járt orvoshoz. Bekmanszurov szülei elváltak, az apa elmondta, hogy 2008 óra egyre gyakoribbak voltak a – leginkább anyagi természetű – konfliktusok a felesége és közte. 2011-ig még próbálkoztak, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat, néha újra összeköltöztek.
Nem láttam, hogy Timurt megviselte volna a válásunk. Mindent nyugodtan fogadott. Persze azt, hogy mi játszódhatott le közben a lelkében, nem tudhatom.
Apja szerint Bekmanszurov jó tanuló volt, nem voltak problémái az iskolában sem a tanulással, sem a magaviseletével. Nyugodt, kedves, beszédes fiú volt, távol állt tőle az agresszió, nem voltak konfliktusai. Erőszakosságnak nyomát sem mutatta. Ennek meglehetősen ellentmond az a – Szevodnya című YouTube-csatornán található – videó, amelyben megszólal egy korábbi iskolatárs, aki elmondta: a fiú egy alkalommal, amikor hármas osztályzatot kapott, megfenyegette a tanárt, hogy agyonlövi.
2012-ben a fiú anyja Permbe költözött, miután főkönyvelői állást kapott egy cégnél. Az apa Moszkvában szolgált akkoriban, Timur egy ideig a nagymamájával lakott, majd követte anyját Permbe. Az apa elmondta, szinte minden nap beszélt vagy csetelt a fiával telefonon, de csak az iskoláról és a férfi katonai szolgálatáról esett szó, a fiú sosem említett semmit a magánéletéről vagy a párkapcsolatairól. Timur Bekmanszurov nem fogyasztott alkoholt, nem drogozott, nem cigarettázott, sőt, egy műtét miatt el is tiltották a káros szenvedélyektől. 2021 márciusában, amint 18 éves lett, kiváltotta a vadászengedélyét. A fegyverviselési engedély megszerzésével párhuzamosan gyűjtött pénzt az első puskájára – az apja elmondta, hogy maga is beleadott 30 vagy 35 ezer rubelt (átszámítva 130–150 ezer forintot).
Nagyjából 2021 áprilisában vagy májusában vásárolt egy fegyvert, valami török gyártmányt. Hogy hol vette, nem tudom. Tudomásom szerint a fiam sosem volt vadászni.
Az apa azt mondja, ő maga sosem adott Timur kezébe fegyvert, még lőtérre sem vitte soha. Az azonban igaz, hogy a fia mindig nagyon érdeklődött apja katonai szolgálatáról, a fegyverekről. Hogy az apja mennyire nem volt képben, az is bizonyítja, amit már a tragédia napján megírtunk: Timur Bekmanszurov a VKontaktye oldalon bevallotta, már régóta készült a támadásra, és már tizedikes korában elkezdett gyűjteni a merényletre. Először a régi iskolája, aztán egy bevásárlóközpont, majd egy pályaudvar ellen akart támadást intézni.
Újraindulhat az élet?
A legfrissebb hírek szerint még hét sérültet ápolnak a permi kórházakban, Moszkvában további nyolc sebesültet látnak el. A túlélőknek pszichológusok segítenek feldolgozni a történteket. Az egyetemen újraindult a tanítás – igaz, egyelőre távoktatás formájában. A kampusz területére csak speciális engedéllyel lehet belépni. Az egyetlen bejárat mellett emlékhelyet alakítottak ki, virágok és mécsesek borítják az asztalokat.
Hat nappal a mészárlás után, szeptember 26-án éjszaka a Jaroszlavl Állami Műszaki Egyetem egyik elsőéves diákja egy hallgatói csetcsoportban megfenyegette évfolyamtársait – azt írta, magához vesz egy hangtompítós Remingtont, egy puskát a mészárláshoz, elköt egy rendőrautót. „Gonosz vagyok és ölni akarok” – írta a 19 éves fiatal. Másnap reggel őrizetbe vették.
