Sergio Chamy felesége néhány hónappal a különös hirdetés felbukkanása előtt halt meg. Az idős férfi nehezen birkózott meg a gyásszal, úgy érezte, szüksége van valamire, ami kicsit eltereli a figyelmét. Kis töprengés után jelentkezett egy különös álláshirdetésre. Még annak ellenére is türelmesen vett részt a többfordulós válogatáson, hogy sejtése sem volt róla, tulajdonképpen mire keresnek embert. Csak a harmadik kör végén árulták el neki, hogy kémet keresnek, aki egy magánnyomozó-iroda megbízásából beépülne egy idősek otthonába, és ha mindez nem lenne elég, közben egy dokumentumfilm főhősévé is válna.
Sergio Chamy, a 83 éves kém történetéről El Agente Topo (Kedves kém) címmel Maite Alberdi rendezett dokumentumfilmet, az alkotás idén ott volt az Oscar-díj jelöltjei között. A főhős augusztus végén a BBC Outlooknak adott rádióinterjúban mesélt mindarról, amit átélt.
A küldetés
Egy fiatal nőnek abból lett elege, hogy az idősotthonban élő édesanyjának folyton eltűnnek a dolgai. A személyzetre gyanakodott. Azt gondolta, az anyjával talán rosszul bánnak, nem adnak neki rendesen enni, nem kapja meg a gyógyszereit, még az is eszébe jutott, hogy az idős nőt esetleg bántalmazhatják. Felbérelte Romulo Aitken magánnyomozót, aki viszont tudta, hogy csak úgy járhat a dolgok végére, ha van egy megbízható beépített embere, aki szabadon mozoghat az otthonon belül.
Maite Alberdi stábja akkor már az intézményben forgatott. A fedősztori szerint csak úgy általánosságban, a chilei idősek életéről, de valójában a beépített ember küldetését követték nyomon. Mire a kém megérkezett, a stáb már elég ideje dolgozott a helyszínen ahhoz, hogy a lakók hozzászokjanak a jelenlétükhöz és természetesen viselkedjenek a kamerák előtt.
Amikor Chamy elmesélte három, már felnőtt gyerekének, hogy mire készül, megpróbálták lebeszélni a kalandról. Először azért aggódtak, hogy hátha az egész csak átverés, aztán miután meggyőződtek a projekt valódiságáról, attól féltek, hogy az apjuknak baja eshet, tartottak az esetleges jogi következményektől. Ő azonban elmagyarázta nekik, miért van szüksége a munkára, és hozzátette: a saját életével kapcsolatos döntéseket továbbra is önállóan hozza meg. A 83 éves kém beépülése után hamar kiderült: semmi sem úgy van, ahogy a megbízói feltételezték.
Jótékony csőd
Sergio Chamy munkával töltötte az egész életét. Tizenhét évesen az apja ruhaüzletében kezdett el dolgozni, a főváros, Santiago de Chile központjában. Néhány évvel később, amikor édesapja meghalt, az üzletet el kellett adnia; a bevételből a város egyik szegénynegyedében nyitott vegyesboltot.
Sergiót mindenki ismerte és szerette a környéken. Sok emberrel elbeszélgetett, osztozott velük mindennapi gondjaikban, örömeikben. Elmondása szerint olyan szerepet töltött be, mintha ő lett volna a közösség lelkésze. És ez igaz volt a jótékonyságra is: ha valakinek éppen nem volt elég pénze, Chamy megengedte, hogy utólag fizessen az alapvető élelmiszerekért, háztartási cikkekért. A tartozásokat egy füzetben vezette, a vásárlók többsége pedig igyekezett nem visszaélni a bizalmával. Ez azonban kevés volt ahhoz, hogy az üzlet talpon maradjon.
Miután a boltja csődbe ment, Sergio többféle munkát vállalt; olykor egyszerre többet is, hiszen a feleségéről és a három gyerekükről is gondoskodnia kellett. Dolgozott benzinkutakon, felszolgált éttermekben, végül borkereskedő lett. Hetvenévesen ment nyugdíjba, de azután sehogy sem találta a helyét. Az egész addigi életét úgy élte le, hogy minden reggel, amikor felkelt, volt feladata, ezért nehezen birkózott meg a tétlenséggel.
Akkoriban a feleségével és a legidősebb lányával éltek hármasban, így Sergio valahogy ki tudta tölteni a napjait, ám miután az asszony meghalt, nagyon rosszra fordultak a dolgok. Az idős férfi lánya reggeltől estig dolgozott, ő pedig magányos volt. Rengeteget sétált, bevásárlóközpontokban lődörgött, de mivel nem volt mit csinálnia, unatkozott és egyre rosszabb kedve lett. Bár tudta, hogy az ő korában gyakorlatilag esélytelen, valamiféle csodában bízva elkezdett állást keresni. Nagyjából három hónappal a felesége halála után pedig, a különös álláshirdetés formájában a csoda meg is érkezett.
Bevetés
Chamy úgy tizenöt vetélytárssal együtt érkezett meg abba az irodába, ahol a felvételi első köre zajlott. Volt, aki bottal is nehezen járt, és volt, aki olyan lassan beszélt, hogy alig lehetett érteni. Sergio azonban a korát meghazudtolóan fitt, és kereskedelmi vénájának köszönhetően megnyerő társalgó volt. Ő kapta meg az állást.
Az idősek otthona egyórányi autóútra volt Sergio santiagói lakásától. A napfényes, virágos kertben frissen mosott ruhák száradtak, az árnyékban idős hölgyek ültek és beszélgettek, az épület folyosói azonban baljósan szűkösek és sötétek voltak.
Chamy egy mikrokamerákkal felszerelt tollat és szemüveget is kapott, valamint egy telefont, amivel üzeneteket válthatott a magánnyomozóval. Eleinte nehezen kezelte az eszközöket, de aztán belejött. Az első hetekben megpróbált közelebb kerülni a megbízó anyjához, de nem járt sikerrel. Közben folyamatosan figyelte a személyzetet, ellenőrizte a szobákat, a mellékhelységeket, de nem vett észre semmi különöset: mindenki szeretettel és odafigyeléssel bánt a lakókkal, az otthon tiszta volt és barátságos.
Néhány héttel később Chamy felfigyelt egy Marta nevű nőre, aki zavartan viselkedett.
Gyakran ment ki a kapuhoz és kiabált közeli buszmegállóban várakozóknak. Kérte, segítsenek neki kijutni, hogy hazamehessen. Intelligens volt, az esetek többségében értette, mi zajlik körülötte, csak mintha belül visszatért volna kislánykorába.
A személyzet úgy próbált rajta segíteni, hogy valaki időnként felhívta telefonon és az anyjának kiadva magát beszélgetett vele.
A kémnek gyanús lett, hogy Marta állhat a rejtélyes lopások mögött. Hogy elméletét igazolja, csapdát állított a nőnek: egyik este kint hagyott egy doboz csokoládét egy folyosói asztalon, majd elrejtőzött és figyelt. Amikor mindenki lefeküdt, megjelent Marta, alaposan körülnézett, hogy tényleg egyedül van-e, majd fogta csokit, elvitte, és mindet megette. Később, amikor eltűnt egy olvasószemüveg, Sergio megvárta, amíg a nő kimegy a kertbe, majd belopózott a szobájába. A szemüveg ott volt az éjjeli szekrényen, a fiókból pedig előkerült egy blúz és egy nyaklánc is, ami szintén nem Martáé volt.
Kiderült, hogy a zavart nő állt az összes tárgy eltűnésének hátterében, de nem lopni akart, csak néha felvett valamit, aztán valahol máshol lerakta. Előbb-utóbb minden visszatalált a jogos tulajdonosához.
Belső viszonyok
Sergio Chamy azt mondja, bár mindvégig a feladatára koncentrált, és próbált profiként viselkedni, nem tudta megakadályozni, hogy az idősek otthonában élők sorsa megérintse a szívét. Az intézmény lakóinak 90 százaléka nő, így egy férfi érkezése alaposan felbolygatta az évek, esetenként évtizedek óta magányosan élő lelkeket.
Több nő is megkörnyékezte a férfit titokban, és szélesen mosolyogva faggatni kezdte, hogy miért is van ő ott tulajdonképpen, ugye azért, hogy valamilyen titokzatos okból megfigyelje, tanulmányozza őket? Sergio nem árult el nekik semmit, de sokukkal összebarátkozott.
Még egy szomorú szerelmi történet is kibontakozott az otthonban, amikor egy Berta nevű nő bevallotta Sergiónak, hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta, és szeretné, ha egymás társai lennének a hátralévő életükre. Bertita már negyven éve, negyvenöt éves kora óta az otthonban lakott, de ettől eltekintve egészen átlagos életet élt. Jöhetett-mehetett bármikor, amikor neki tetszett. Csak azért döntött úgy annak idején, hogy beköltözik, mert azt gondolta, úgy nem lesz annyira magányos. Bár egyedül tényleg nem volt soha, az otthonban nem igazán talált olyan fiatalos lelkű barátra, amilyen ő maga volt. Aztán egy napon megjelent Sergio, egy igazi gentleman.
A férfi kedvesen fogadta Bertita közeledését, de képtelen lett volna viszonozni az érzelmeit. Nem csak azért, mert tudta, hogy őt a megbízatása végén hazavárja a családja, hanem azért is, mert alig néhány hónapja veszítette el a feleségét, akivel hatvan évet éltek le együtt. Sergio megpróbálta mindezt úgy Bertita tudomására hozni, hogy ne törje össze a nő szívét, ám ez csak többé-kevésbé sikerült.
Valódi bűnök
A megbízó közben egyre türelmetlenebbül várta az eredményeket. Bizonyítékokat akart, amik alapján rendőrségi feljelentést tehet az otthon személyzete és vezetése ellen. Az alapos nyomozás azonban egészen más eredményt hozott, mint amire számított.
Sergio Chamy és Romulo Aitken magánnyomozó elmagyarázták neki, hogy
Azokkal, akik miután idős szüleiket elhelyezték egy otthonban, úgy tesznek, mintha ezzel mindent meg is oldottak volna. Egy asszony például elmondta, hogy tíz éve él az otthonban; a családja eleinte minden héten meglátogatta, aztán havonta, majd egyre ritkábban. Sergio októberben járt az otthonban, de abban az évben a nőhöz még egyszer sem érkezett látogató.
Az asszony minden nap sírt, Sergio ezért megkérte Romulót, hogy szerezzen, és küldjön be neki néhány fotót a nő családjáról. Amikor meglátta a képeket, az asszony ismét sírni kezdett, keservesebben mint valaha, és Sergio vele sírt.
Az utolsó jelentésében Sergio Chamy azt írta, nincs semmiféle bűncselekmény, amit jelenteni kellene a hatóságoknak, a megbízó édesanyja a lehető legjobb kezekben van. Az otthon lakói a magány, az elhagyatottság miatt szenvednek, ezért a megbízónak is inkább a saját hibáival kellene szembenéznie, meglátogatnia az édesanyját ahelyett, hogy bűnbakot keres.
Valószínűtlen sztárok
A dokumentumfilmet 2017-ben forgatták, és 2020-ban mutatták be. Az otthon vezetői és dolgozói voltak a tesztközönség. Ők csak az első vetítésen szembesültek azzal, hogy miről szól valójában a film. Bár ebből lehetett volna súlyos konfliktus is, mindenki imádta a végeredményt.
Sergio Chamy közben 87 éves lett és valóságos sztárrá vált. Filmfesztiválokra jár, áprilisban még az Oscar-gálán is ott volt az alkotókkal. Bár végül nem ők nyertek, azt mondja, így is hihetetlenül boldog, hogy eljuthatott Hollywoodba, és ellátogathatott néhány lenyűgöző helyre.
Az egykori kém ma a fiatalabb lányával, a vejével és az unokáival él. Néha visszajár az idősek otthonába, hogy meglátogassa a barátait, de valahányszor megy, mindig kevesebb az ismerős arc. Tizenketten haltak meg a forgatás befejezése óta. Berta, aki korábban tanárnőként dolgozott, és volt apáca, többször kipróbálta magát színpadon is, nem sokkal azelőtt halt meg tüdőgyulladásban, hogy megtudhatta volna, egy Oscar-díjra jelölt filmben szerepelt, és híressé vált.
