A földönkívüliek tevékenységét vizsgáló Steve Colbern – akinek a történetéről a Daily Star számolt be – azt mesélte nemrégiben a Coast to Coast Show című podcast vendégeként, hogy „több száz” harmadik típusú találkozása volt már szürke földönkívüliekkel, akik az egyik ilyen alkalommal egy „nanochipet” ültettek a karjába, ez az élmény pedig alapjaiban forgatta fel addig sem hétköznapi életét.
Az Egyesült Államokban élő férfi az ominózus elrablás következményekén nem csak a munkáját, hanem szintén ufóhívő feleségét is elvesztette. Ugyanis ez a bizonyos találkozó arra késztette, hogy az életét a földönkívüliek kutatásának szentelje, amibe a nő egy idő után beleunt.
Az eset úgy kezdődött, hogy Colbern egy ufót látott az avokádófája felett lebegni, majd egy zöld fénysugár felhúzta erre az űrhajóba. Ezután egy orvosi állomásra vezették, és arra utasították, hogy feküdjön le egy asztalra, ahol az egyik szürke idegen megműtötte.
Egy hosszú eszközt használt, ami olyan volt, mint egy darab rozsdamentes acélcső, aminek a belsejében egy száloptika volt, ami ultraibolya fényt bocsátott ki, és amelynek a végén volt egy eszköz, ami az implantátumokat adagolta és ültette bele az alanyba
– hangzik a beszámoló az élményről, ami a férfi szerint megváltoztatta az életét.
Azóta gyakran érzi úgy: „Sokkal nehezebb itt lent boldogulni. Néha szinte lényegtelennek tűnik, amit az emberek tesznek.” De annak ellenére, hogy úgy tudja, felesége is átélt hasonló élményeket, biztos benne, hogy ez az esemény vezetett későbbi válásukhoz. Legalábbis ezt sugallta a beszélgetésben.
A feleségem nem volt túlságosan boldog, amikor megtudta ezt, és engem hibáztatott érte. Szerintem ez eléggé igazságtalan volt, de az emberek így reagálnak. Ez rutinszerűen tönkreteszi a kapcsolatokat
– mondta a harmadik típusú találkozások és a párkapcsolatok kapcsolatáról.
Az élményre reflektálva Colern azt is kifejtette, hogyan változott meg az életszemlélete:
„Úgy érzem, hogy része vagyok ennek a társadalomnak és az ő társadalmuknak is, és a galaktikus civilizáció tagja is vagyok, nem pedig csak egy ismeretlen bolygón rekedt, ismeretlen emberi lény.”
Ugyanakkor hozzátette, hogy olykor elbizonytalanodik magában. „Néha nehéz eldönteni, hogy melyik érzés a sajátod, és melyik érzések azok, amiket az idegenek tettek oda” – vélekedett az „implantátumról”.