A minnesotai hatóságok felhívást intéztek az akváriumtulajdonosokhoz, hogy ne engedjenek több kedvtelésből tartott halat a helyi természetes vizekbe, miután több hatalmas aranyhalat húztak ki egy tóból – írja a Guardian.
Az állam fővárosától, Minneapolistól mintegy 24 kilométerre délre fekvő Burnsville tisztviselői szerint a szabadon engedett aranyhalak a normális méretük többszörösére is megnőhetnek, és így hatalmas pusztítást végezhetnek az őshonos fajokban.
Please don’t release your pet goldfish into ponds and lakes! They grow bigger than you think and contribute to poor water quality by mucking up the bottom sediments and uprooting plants.
Groups of these large goldfish were recently found in Keller Lake. pic.twitter.com/Zmya2Ql1E2— City of Burnsville (@BurnsvilleMN) July 9, 2021
Kérjük, ne engedjék házi kedvenc aranyhalaikat a tavakba! Nagyobbra nőnek, mint gondolnánk, és hozzájárulnak a rossz vízminőséghez azzal, hogy feliszapolják a fenék üledékét és kitépik a növényeket. Ilyen nagy halakból álló csoportokat találtak nemrégiben a Keller-tóban
– osztotta meg Twitteren a város hivatalos profilja.
Tavaly novemberben a közeli Carver megye tisztviselői akár 50 ezer aranyhalat is eltávolítothattak a helyi vizekből.
A megyei vízgazdálkodási igazgató, Paul Moline szerint az aranyhalaké egy keveset vizsgált faj, amely „nagymértékben képes negatívan befolyásolni a tavak vízminőségét”.
A pontyokhoz hasonlóan az aranyhalak is könnyen szaporodnak és túlélhetik a minnesotai tél alacsony oxigénszintjét is.
– hívta fel a helyiek figyelmét de nem a minnesotai természeti erőforrások minisztériuma.
A szabadon engedett akváriumi háziállatok által okozott ökológiai pusztítás nem újdonság. A Csendes-óceán indiai vizeiben őshonos, de feltehetően a floridai állattartók által az 1982-es Andrew hurrikán után szabadon engedett húsevő tűzhalak több tucat karibi fajt pusztítottak el, ami aztán lehetővé tette, hogy a zátonyokat ellepje a hínár – emlékeztet a lap.
Az aranyhalak kevesebb figyelmet kapnak, mint más invazív fajok (például az ázsiai ponty és a vándorkagyló), de már Virginia és Washington államban, valamint Ausztráliában és Kanadában is figyelmeztetéseket adtak ki miattuk.
A Scientific American 2013-ban arról számolt be, hogy a Tahoe-tó vonóhálóval történő halászata során kutatók egy közel fél méter hosszú és 2 kilogramm tömegű aranyhalat fogtak ki. A kaliforniai akváriumi kereskedelemről szóló jelentés szerzője így fogalmazott:
Világviszonylatban az akvárium-kereskedelem adta a vízben élő legrosszabb invazív fajok egyharmadát.
A virginiai vadvédelmi tisztviselők pedig nemrégiben arra figyelmeztettek, hogy „a kedvtelésből tartott állatok tulajdonosai soha ne engedjék ki vízi élőlényeiket a vadonba”, miután egy horgász kifogott egy 40 centiméteres aranyhalat.
Az aranyhalakkal fertőzött vizek helyreállításának költségei jelentősek. A minnesotai Carver megye 88 000 dolláros (26,3 millió forintos) szerződést kötött egy tanácsadó céggel annak tanulmányozására, hogyan lehetne kiirtani ezeket a halrajokat.
A Washington Post arról számolt be, hogy 2018-ban Washington állam tisztviselői azt közölték, hogy 150 000 dollárt költenek egy Spokane melletti tó rehabilitálására, ami mai árfolyamon majdnem 45 millió forintnak felel meg.
A kanadai Albertában egy invazív fajokkal foglalkozó szakértő „ijesztőnek” nevezte az aranyhalak problémáját.
Becslések szerint évente akár 200 millió aranyhalat is tenyészthetnek viláhszerte, amelyek többségéből háziállat lesz.
