Egy connecticuti pár egy második lagzit is tartott, miután az egyfajta demenciában szenvedő vőlegény újra megkérte felesége kezét, mert elfelejtette, hogy már házasok – írta a Washington Post.
A korai Alzheimer-kórban szenvedő férfi, az 56 éves Peter Marshall a házasságára nehezen emlékezett, de sosem feledkezett meg a felesége, Lisa iránti szerelméről, akire legtöbbször a kedvenc ápolójaként tekintett az utóbbi időben a romló memóriájú férj. Egyébként 12 éve házasok, 20 éve tart a kapcsolatuk.
Csináljuk meg!
– mondta tavaly hirtelen a férfi, mikor a tévében egy esküvői jelenetet láttak.
„Mit csináljunk meg?” – kérdezett vissza a feleség, mire a férj a tévére mutatott. „Szeretnél megházasodni?”. Mire igennel válaszolt Peter nagy mosollyal a száján. „Hát, jól van, megházasodhatunk” – emlékszik vissza a történetre a feleség.
Másnap nem emlékezett a lánykérésre a férj, ahogy az elsőre sem.
Idén év elején aztán rohamosan elkezdett romlani a férfi állapota, és Lisa úgy gondolta, miért is ne erősítenék meg a szerelmüket, lánya, Sarah Brehant is támogatta ebben.
Tudtam, hogy a mostohaapám, akivel nagyon közeli a kapcsolatom, a legkeményebb időkben is mellettem állt az életemben. Olyan sokat jelent nekem, és az anyukám a legjobb barátom
– úgyhogy megrendezte nekik az ünnepséget. Nem is volt neki olyan nehéz, mert esküvőszervező, csak annyi volt a nehézség, hogy hat héten belül össze akarták hozni. De sikerült, mindenki ingyen vállalta a munkát. A helyszínt ugyanúgy ingyen biztosították nekik, mint a virágot vagy ahogy egy szaxofonos is felajánlotta, hogy előadja az Unforgettable (Felejthetetlen) című dalt, míg Lisa a padok között begyalogol az esküvőn. Adrianne DeVivo adta össze őket, egy demenciával foglalkozó szakember, aki segített a házaspárnak korábban is, és akinek esküvők lebonyolítására is van jogosítványa.
Csodálatos volt, mint egy tündérmesében. Szem nem maradt szárazon, és pedig a fellegekben jártam. Petert sem láttam már jó ideje ilyen boldognak
– mesélte Lisa Marshall.
Egymással szemben éltek, mikor 2001-ben szerelmesek lettek egymásba. A férfinek aztán el kellett költöznie Connecticutba a munkája miatt, Lisa viszont maradt Harrisburgben. Nyolc éven át távkapcsolatban éltek, nem csak a munkájukból kifolyólag, hanem mert öt gyerekük is van, és nem akarták őket kiszakítani a megszokott környezetükből. Akkor keltek végül egybe, 2009-ben, mikor Lisa legkisebb gyerekét is felvették egyetemre.
A „jóban, rosszban” rész az esküből aztán igazán kiemeltté hét évvel később vált, mikor a férfi nem talált haza, és a szavakat is nehezen találta. 2018-ban diagnosztizálták a férfinél a korai Alzheimert. 2019-ben Peter otthagyta a munkahelyét, egy évvel később Lisa is, hogy tudjon gondoskodni férjéről.
A második esküvő óta még gyorsabban romlani kezdett a férfi állapota, már egy órát is eltölt reggelente azzal, hogy beágyazzon, folyamatos felügyeletre van szüksége. Heti ötször pár órája van Lisának kicsit megpihenni, ekkor egy otthonba viszik a férjét.
Lisa egyelőre nem akar arra gondolni, hogy egy egész napos intézménybe adja a férjét. Nehéz napokon, csak visszaemlékszik arra, mikor az esküvőjükön Peterrel a kedvenc dalukra, a Brown-Eyed Girlre táncoltak, és a férje azt suttogta a fülébe:
Köszönöm, hogy maradtál.
