A Disney azóta hasznosít újra a rajzfilmjeiben, amit csak lehet, amióta 1941-ben megjelent a Dumbo – mondta el korábban Floyd Norman, a cég veterán animátora, aki az 1959-es Csipkerózsikától a 2001-es Szörny Rt.-ig dolgozott a stúdiónál – írja az Upworthy.
I’m so confused right now. 😳😬🤯 pic.twitter.com/gnAExj9bin
— Fred Schultz (@fred035schultz) February 6, 2021
Valószínűleg azért csinálták, hogy időt és pénzt takarítsanak meg, de őszintén szólva nem hiszem, hogy túl sok időt és pénzt tudtak így megspórolni. Túl macerás előszedni az archív anyagokat a raktárakból, sokkal egyszerűbb nekiülni és animálni egy új jelenetet, mint előkeresni, és újrahasznosítani régit.
Normannak igaza van, de a Disneynél valószínűleg tényleg így akartak spórolni. Erre abból lehet következtetni, hogy az második világháború idején, a Dumbóval kezdtek el újrahasznosítani, majd a gyakorlatot végigvitték a ’60-as, ’70-es, ’80-as éveken is. Nyugodtan tehették, hiszen a régi filmjeik jogai természetesen őket illették, és abban az időben, amikor csak moziban lehetett rajzfilmeket nézni, nem hitték, hogy bárkinek is feltűnhet a trükk.
A dzsungel könyvének nem csak a Micimackóval vannak közös jelenetei, hanem a Robin Hooddal is. Az 1970-es Macskarisztokraták pedig rengeteget merített az 1961-es 101 kiskutyából, de a sor még nagyon hosszan folytatódhatna. Bár messze nem csak ő csinálta, a rajzfilm-újrahasznosítás Woolie Reitherman rendezőre volt leginkább jellemző. Őt pedig nem csak a spórolás vezérelte, hanem az is, hogy ha egyszer valami működött, nem akart rajta változtatni. Az újrahasznosítással pedig azt is elérte, hogy a nézők milliárdjai mindig kedves régi ismerősökként tekinthettek a Disney újabb rajzfilmjeire.
Akit ennél kicsit bővebben is érdekel a téma, azoknak itt van róla egy rövid dokumentumfilm.
