Egy rejtélyes betegség miatt feküdtek többen is kórházban 2019. december 30-án a kínai Vuhanban. Mindannyian magas lázzal és tüdőgyulladással küzdöttek, de senki sem tudta, mi okozza a tüneteiket. Az első páciens, egy hetvenes éveiben járó férfi, december 1-jén betegedett meg. A hónap végére kiderült, hogy ő és a többi lázas, tüdőgyulladásos beteg is gyakran megfordult a Hunan halpiacon, ahol élő állatokat is árulnak.
Néhány orvos gyanakodni kezdett, ezért a betegek tüdejéből vett mintákat elküldték elemzésre. Az eredmények szerint a titokzatos megbetegedéseket egy újfajta koronavírus okozta, mely hasonlít ahhoz a SARS-vírushoz, amely 2003-ban Kínából kiindulva a világ huszonhat országába jutott el, több mint nyolcezer embert fertőzött meg, és közel nyolcszáz ember halálát okozta. A szakemberek, akikhez eljutott az információ, már ekkor nagyon megijedtek, pedig azt még nem is tudták, hogy mivel az új vírus akkor is fertőz, amikor nem okoz tüneteket, sokkal veszélyesebb a réginél.
A helyi és az állami hatóságokat ugyan tájékoztatták az új kórokozó felbukkanásáról, a kínai és a nemzetközi közvélemény azonban semmit sem sejtett. A bostoni Northeastern University laborjának későbbi modellje szerint 2019. utolsó napjaiban már 2300–4000 ember fertőződhetett meg az új koronavírussal, a számuk pedig párnaponta megduplázódott.
Terjedő titok
A Vuhani Központi Kórház sürgősségi osztályának vezetője 2019. december 30-án délután négykor kapta kézhez egy pekingi labor jelentését.
Pirossal bekarikázta a két baljós szót, lefotózta a jelentést, a képet pedig körbe küldte kollégáinak a WeChat nevű kínai csevegőappon. A fotót másfél órával később látta meg a kórház tüdőosztályának egyik orvosa. Azonnal továbbította egy online egyetemi csoportba azzal a szöveggel, hogy senki ne terjessze azt a csoporton kívül, de mindenki győzze meg a családját és a szeretteit arról, hogy tegyenek óvintézkedéseket.
Az első SARS-járvány a pekingi vezetés titkolózása miatt terjedhetett el. Amikor végül minden kiderült, Kínában komoly tüntetések robbantak ki, az ország kormánya pedig súlyos nemzetközi bírálatokat kapott. A kommunista államvezetés mégsem tanult semmit az egészből, pedig több mint másfél évtized alatt hatalmasat lépett előre az információtechnológia. Egy ekkora szellemet már a végletekig kontrollált kínai interneten sem lehetett palackban tartani.
Nem sokkal azután, hogy a piros karikás fotó terjedni kezdett, a vuhani közegészségügyi bizottság két rendeletet adott ki a kórházaknak. Egyrészt az összes gyanús tüdőgyulladásos esetről jelenteniük kellett a bizottságnak, másrészt engedély nélkül senki sem oszthatott meg semmilyen információt a rejtélyes megbetegedésekről. Az intézkedések – a laborjelentéshez hasonlóan – pillanatok alatt kiszivárogtak. A kínai nyelvű interneten már december 30-án este milliók beszélgettek egy tüdőgyulladásos járvány várható kitöréséről.
Nincs szükség segítségre
Marjorie Pollack New York-i epidemiológus december 30-án este kapott egy emailt egy tajvani ismerősétől, aki azt kérdezte, halott-e már a kínai hírekről. Pollack egy globális járványfigyelő szervezet, a ProMed által kiküldött járványügyi körlevél egyik szerkesztője. A ProMed figyelmeztetett először 2003 februárjában a SARS-vírusra is, így Pollacknak 2019 utolsó előtti napján déjà vu érzése volt. Azt gondolta, óriási a baj, ezért gyorsan nekiállt megírni az új járványról szóló riasztást, amit egy perccel éjfél előtt küldött ki a ProMed nagyjából nyolcvanezer feliratkozójának.
A hírlevél hatására másnap, vagyis 2019. december 31-én több nyugati kollégája is megkereste George F. Gaót, a kínai járványügyi hivatal vezetőjét, hogy felajánlják a segítségüket. Peter Daszak, az EcoHealth Alliance nevű, New York-i járványkutató szervezet elnöke, és Ian Lipkin a Columbia Egyetemről is jól felszerelt csapatokat akart Kínába küldeni, hogy segítsék a járvány elleni védekezést, és arra kérték Gaót, küldje el nekik az új koronavírusról rendelkezésre álló adatokat. Gao azonban udvariasan elhárította a felajánlásokat, mondván:
Nincs komoly baj, úgy tűnik, az új vírus nem túlságosan fertőző.
Aznap a Vuhani Egészségügyi Bizottság kiadott egy sajtóközleményt, melyben leírták, hogy huszonhét ember fekszik kórházban vírusos tüdőgyulladással, de nincs bizonyíték arra, hogy a fertőzés emberről emberre is terjed. Egy kínai professzor csak tizenkét nappal később osztotta meg a világ tudományos közvéleményével a koronavírus genetikai szekvenciáját. A kínai vezetés azóta sem válaszol érdemben a vírushelyzet korai kezelésével kapcsolatos kérdésekre, csak azt ismételgetik, hogy „Kína mindig nyíltan, transzparens módon, felelősen és a megfelelő időben tett meg minden lépést a járvánnyal kapcsolatban”.
Újévi frusztráció
A nemzetközi törvények értelmében, ha felmerül egy fertőző betegség esetleges elszabadulásának gyanúja, azt huszonnégy órán belül jelenteni kell az ENSZ Egészségügyi Szervezetének. A WHO azonban még 2020. január 1-jén sem kapott semmilyen hivatalos értesítést Kínából. A szervezet több szakértője is megkapta azonban a ProMed hírlevelét, ezért azonnal kapcsolatba léptek a kínai Nemzeti Egészségügyi Bizottsággal.
Peking csak két nappal később reagált a megkeresésekre, és akkor is csak az addig is hangoztatott, semmitmondó adatokat ismételték meg, annyi különbséggel, hogy valamivel több ismert megbetegedésről számoltak be: kórházban kezelnek negyvennégy embert ismeretlen eredetű vírusos tüdőgyulladással, továbbá nincs bizonyíték arra, hogy a vírus emberről emberre terjedne, aggodalomra pedig semmi ok, Kína kézben tartja a helyzetet.
További három hétnek kellett eltelnie, hogy a világszervezet hivatalosan bejelenthesse: a Vuhanban felbukkant vírus veszélyes, és emberek között is terjed. A kínai hatóságok közben egyre komolyabb erőfeszítésekkel próbálták eltitkolni az aggasztó híreket.
Elhallgatatott orvosok
Mivel a koronavírusos megbetegedések száma exponenciálisan nőtt, egyre többen kerültek kórházba vírusos tüdőgyulladással Vuhanban. Az orvosok azonban nem figyelmeztethették a járvány veszélyeire a közvéleményt, sőt, az állami média mindent megtett, hogy hiteltelenítse őket. Január 2-án a kínai központi televízóban (CCTV) leadtak egy riportot, mely arról szólt, hogy a közösségi portálokon rémhírek és pletykák terjednek egy vírusról. A riportban az aggodalmaikat megfogalmazó orvosokat nem is orvosokként, csak „internetezőkként” említették, és közölték, hogy a hatóságok eljárást kezdeményeznek velük szemben.
A belbiztonsági hivatal hamis vallomást íratott alá Li Ven-liang szemésszel is. Ő az az orvos, akinek figyelmeztető videója elsőként terjedt el a kínai weben, és aki később belehalt a koronavírus-fertőzés szövődményeibe. A kínai kormány mindehhez utólag csak annyit fűz hozzá, hogy az orvosokat, így Lit is arra kérték, ne hozzanak nyilvánosságra olyan információkat, amiket még nem sikerült tudományosan bizonyítani.
Egy egészségügyi dolgozó Li kórházából a BBC-nek azt mondta, néhány nap alatt ijesztően megugrott a magas lázzal küzdő páciensek száma. A helyzet kezdett kritikussá válni, az egészségügyi dolgozók bepánikoltak. Biztosak voltak benne, hogy a fertőzés súlyos, és emberről emberre is terjed, de
A kínai kormány a mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy a tudomány szigorú szabályai szerint január első napjaiban még nem lehetett egyértelműen kijelenteni a vírus emberek közötti terjedését.
Titkos utasítás
A kínai laboratóriumok közben azon dolgoztak, hogy mielőbb leírhassák az új vírus teljes genetikai szekvenciáját. Csang Jong-csen virológus január 3-án látott neki a feladatnak Sanghajban. Két nap alatt végzett a munkával, megállapította, hogy az új koronavírus nagyban hasonlít a 2003-as SARS-hoz, következésképpen minden valószínűség szerint igen hatékonyan fertőz. A professzor január 5-én írt emailt a Nemzeti Közegészségügyi Központnak, melyben azonnali fertőzésvédelmi intézkedések bevezetését javasolta a közterületeken.
Csang nemcsak a saját kormányával, hanem az egész világgal meg akarta osztani a felfedezést, hogy minél előbb megkezdődhessen a megfelelő tesztek fejlesztése, melyekkel lokalizálhatják a vírust és megakadályozhatják az elterjedését. A közegészségügyi hivatal azonban már január 3-án szétküldött egy titkos utasítást az ország összes laboratóriumának, amiben kategorikusan megtiltották, hogy bárki bármit nyilvánosságra hozzon a vírussal kapcsolatban.
Csang professzor kutatótársa, a Sydney Egyetem virológusa, Edward Holmes később azt nyilatkozta, kollégája az első pillanattól kezdve meg akarta osztani a nemzetközi tudományos élettel a koronavírus genetikai szekvenciáját, de nem tehette. Egyetlen kínai labor sem szegte meg a tilalmat, a kínai kormány pedig továbbra is kitartott a mellett, hogy nincs bizonyíték a vírusos tüdőgyulladás emberek közötti terjedésére. Bár január 8-án Peking végre elismerte, hogy egy új koronavírustörzs fertőzi sorra az embereket, a kórokozó genetikai szekvenciáját nem hozta nyilvánosságra, továbbra is hátráltatva a világot abban, hogy felkészüljön a járvány esetleges elterjedésére.
Választóvonal
Három nappal később, január 11-én Csangnak elege lett a szótlanságból. Tudta, hogy saját fejét teszi a hurokba, ezért mielőtt egy Sanghaj és Peking között közlekedő repülőgép fedélzetére lépett volna, felhatalmazta Holmest a koronavírus szekvenciájának nyilvánossá tételére. A professzor laborját másnap bezárták, a kínai hatóságok pedig azt ígérték, hamarosan „helyesbítik” majd Csang eredményeit. A professzor bátor lépése azonban végérvényesen megtörte a jeget. Igaz, még több mint egy hét kellett hozzá, de január 20-án Kína végre hivatalosan elismerte, hogy nagy a baj: az új koronavírus emberről emberre is terjed.
„Minden járvány elszabadulásának legelején óriási a káosz. Az új koronavírus kontrollálása az első perctől kezdve iszonyú nehéz feladat volt, de mire a nemzetközi közvélemény is megtudta, hogy emberről emberre is terjed, már késő volt. A szellem addigra kijutott a palackból és elszabadult. Talán lett volna esélyünk, de így elveszítettük” – mondja Lawrence Gostin egészségügyi jogszakértő.
Wang Linfa, a szingapúri Duke-Nus orvostudományi egyetem denevér-virológusa azonban hozzáteszi:
Január 20-a volt a választóvonal. Mindazt, ami előtte történt, a kínaiak csinálhatták volna sokkal jobban is. Ami azonban utána történt, az már a világ többi részén múlt. Lehettek volna sokkal felkészültebbek, és védekezhettek volna sokkal okosabban is.
