A lila műanyag zacskó és a furcsa tengerparti séták
2009. június 12-én pénteken jelent meg először az ismeretlen idős férfi, ekkor rögzítették első ízben a kamerák az északír Derry buszpályaudvarán. Itt buszra szállt és az Írország észak-nyugati részén található Sligóba ment. Egy fekete válltáskát és egy nagyobb kézitáskát láttak nála.
Hat óra után érkezett meg a városba, a pályaudvarról a Sligo City Hotelbe ment. Bejelentkezéskor a Peter Bergmann nevet adta meg, amiről aztán elég hamar kiderült, hogy nem az igazi neve volt, és lakhelyéül is egy nem létező bécsi címet adott meg. A férfi erős német akcentussal beszélt, ezért a hatóságok (már csak a megadott cím miatt is) sokáig biztosra vették, hogy osztrák állampolgárról van szó. A hotelt még aznap elhagyta, kezében egy közönséges lila műanyag zacskóval, amely tele volt mindenféle beazonosíthatatlan tárggyal. A biztonsági felvételeken látszik, hogy amikor visszatért, már nem volt a kezében a zacskó.
A benne lévő tárgyakat az utcán álló köztéri kukákba szórta el, kukánként egy-egy darabot, mindezt úgy tette, hogy a kamerafelvételeken jól látható legyen. Az nem zavarta, hogy az arca is látszik majd a videókon, arra viszont gondosan ügyelt, hogy ne derüljön ki, pontosan milyen tárgyakat dobált a lila zacskóból a szemétbe. A furcsa utcai akciót látva a hatóságok eleinte arra gyanakodtak, hogy a férfi a bolondját járatta velük, és minden lépése egy előre megtervezett akció része volt, nélkülözött mindenféle spontaneitást.
Másnap például a postára vezetett az útja, ahol nyolc darab bélyeget és légipostához használatos matricát vett. Az igazi furcsaságok ezután kezdődtek, amikor az addig is nyugtalanítónak ható cselekmény szinte horrorfilmeket idézőbe csapott át.
A hotel takarítónője a szobaszerviz keretében szerette volna kitakarítani „Peter Bergmann” szobáját, többször is kopogott az ajtaján, de választ nem kapott. A férfi ekkor minden kétséget kizáróan a hotelben tartózkodott, amiről a takarítónő is tudott. Talán azt gondolhatta, hogy baj van, esetleg a férfi nincs eszméleténél, ezért jelezte a történteket a recepciósnak, aki az újabb eredménytelen szólongatások után a pótkulcsával kinyitotta az ajtót.
A nő elmondása szerint a Bergmannak nevezett férfi kifejezéstelen arccal állt a szoba közepén, a recepciós láttára viszont kicsit mintha megriadt volna, mintha félbeszakították volna egy olyan tevékenységben, amelyben épp nagyon elmélyedt.
Két nappal az érkezése után, vasárnap az abszurditás folytatódott. „Peter Bergmann” taxiba ült, de a sofőrnek nem egy konkrét úti célt adott meg, csak azt az instrukciót, hogy egy csendes tengerparti helyre szeretne menni. A választás a Sligótól északnyugatra fekvő Rosses Pointra esett, ahol a férfi elidőzött egy kicsit, majd ugyanazzal a taxival visszatért Sligóba. Azonban nem a hotelt vette célba, hanem a buszpályaudvart. Hogy itt mit csinált, az rejtély, az itt töltött cselekedeteiről nem maradtak fent sem tanúvallomások, sem felvételek.
A következő nap újra a Sligo City Hotelben indult. Ekkor kellett kicsekkolnia a szállodából, amit meg is tett, de előtte még újra nekiindult a városnak a lila zacskójával, ami ezúttal is tele volt beazonosítatlan tárgyakkal. Végül délután egy órakor hagyta el a hotelt, kezében a lila zacskóval, a válltáskával és egy olyan harmadik táskával, amit korábban senki nem látott nála, miközben az érkezésekor hozott kézitáska eltűnt.
A kicsekkolás után egy Rosses Pointba tartó buszra szállt fel, de jegyet csak odafelé váltott, emiatt feltételezik, hogy nem állt szándékában visszatérni Sligóba. Ugyanarra a partszakaszra ment vissza, ahol előzőleg a taxissal járt. Ekkor több ember is látta a férfit. Kivétel nélkül mindenki arról számolt be, hogy csak járkált a parton, nem csinált semmi különöset.
Másnap, június 16-án kedden hajnalban egy apa-fiú páros talált rá a Peter Bergmannak nevezett férfi holttestére. A férfi meztelen volt, ruháit nem messze találták meg a hatóságok, szétszórva a parton. A címkéket előzőleg gondosan kivágták belőlük, és nem találtak egyetlen olyan okmányt sem, amely igazolhatta volna a férfi személyazonosságát.
A halála után több hónapig tartó nyomozás indult, amelynek keretében egyre furcsább lett a történet: sorra derültek ki az előbb ismertetett részletek, amelyek egyre inkább összezavarták a rendőrséget. A boncolás után megállapították, hogy a férfi előrehaladott prosztatarákban szenvedett, és több csontdaganatot is találtak a szervezetében, túlélt már nem egy szívinfarktust, valamint az egyik veséje is hiányzott. Érthetetlen, miként tudta végrehajtani a négynapos magánakcióját – főleg úgy, hogy a szervezetében nem találták meg semmilyen gyógyszer nyomát, pedig az állapota alapján óriási fájdalmai lehettek. A halottkém egyébként azt is megállíptotta, hogy nem történt gyilkosság, és azt is kizárták, hogy a férfi a tengerbe fulladt volna.
Az idegent végül Sligóban temették el. Bár a történetének hamar híre ment, senki nem jelentkezett, hogy rokona vagy ismerőse lenne a férfinak, így a temetésen sem jelent meg senki.
Kém lehetett vagy csak egy magányos öregember
Ilyen előzmények után nem meglepetés, hogy a nyomozás semmilyen eredményt nem hozott, most már több mint egy évtizede fogalma sincs senkinek, hogy ki volt ez az ember, és mégis mit csinált Sligóban. Azóta természetesen számos teória született „Peter Bergmannal” kapcsolatban. A legvadabb talán az volt, ami szerint az egészet az ír filmkészítő, Ciaran Cassidy rendezte meg, hogy aztán a rejtélyből rövid dokumentumfilmet forgasson The Last Days of Peter Bergmann címmel. Ez finoman szólva sem tűnik valószínűnek, és az is elképzelhetetlen, hogy egy ilyen szintű hazugságot ne leplezett volna le valaki az elmúlt tizenegy évben.
A másik közkeletű vélekedés egy kémakciót sejtet. Erre utal az óramű pontossággal kivitelezett cselekmény, a férfi profizmusa, valamint az a jelenet is, amiről a recepciós számolt be a férfi szobájából. Az is beszédes, hogy a hotelben megadott bécsi cím és a német akcentus ellenére az ír hatóságok nem vették fel a kapcsolatot az osztrák rendőrséggel, mintha inkább megpróbálták volna eltusolni az egész ügyet. 2019-ban a Vice közölt riportot egyenesen Sligóból, ahol a riporter találkozott az ügyön évek óta dolgozó nyomozóval, Ray Mulderriggel. A nyomozó megszámlálhatatlanul sok órát ölt bele az ügy megoldásába, de a mai napig nem járt ereménnyel. Abban azonban ennyi idő után biztos, hogy bármi is volt a férfi motivációja, oka volt annak, hogy éppen Sligóba ment.
Minden arra utal, hogy egészen a címkék kivágásáig minden cselekedetének konkrét célja volt. Fel kell tenni a kérdést: miért éppen Sligo? Ha egy festői helyen akart volna meghalni, mehetett volna a nyugati partvidékre vagy egyenesen Skóciába. Volt valami, ami idevezette őt, még ha soha nem is jövök rá, hogy mi volt az
– nyilatkozta Mulderrig a lapnak.
A másik népszerű elképzelés az üggyel kapcsolatban egy magányos ember drámáját festi le. Sokan vannak, akik szerint a férfi a betegségeitől megfáradtan meghalni ment Sligóba, mindenféle titkosszolgálati maszlag nélkül. Abban egyetértés van, hogy jó okkal választhatta az ír várost halála helyszínéül, talán fontos volt neki a hely élete egy korábbi szakaszában.
E szerint a lila zacskóban a személyes tárgyai és iratai lehettek, a postán pedig a rokonainak küldhetett búcsúüzenetet. Azoknak a rokonoknak, akik feltételezhetően valamiért gyűlölték őt – ebben az értelmezésben ugyanis csak ez lehet a magyarázata annak, hogy miért nem jelentkezett soha senki, hogy rokona vagy ismerőse lenne a férfinak, akinek a fotója az egész világot bejárta. Egy ilyen szomorú körülmény pedig könnyen arra sarkallhat valakit, hogy teljesen egyedül haljon meg egy messzi helyen. A teóriát mindenesetre gyengíti, hogy ha a férfi titokban akart volna meghalni, nem hagyta volna, hogy minden lépését felvegyék a kamerák.
Akárhogy is, tizenegy év telt el, de azóta sem derült ki, ki is volt valójában a férfi, és miért ment meghalni Sligóba. Azt már a Vice riportere teszi hozzá, hogy az igazságot talán nem is kellene bolygatni. Hiszen ha valaki ilyen erőfeszítéseket tesz azért, hogy halála után a homályban maradjon, akkor talán nincs is jogunk megtudni, hogy ki is volt valójában Peter Bergmann.
A témáról a számtalan külföldi forrás és megszámlálhatatlan Reddit-bejegyzés mellett magyar nyelven is található remek összefoglaló anyag a random nevű YouTube-csatornán, amelyet itt lehet megtekinteni.
Kiemelt kép: Peter Bergmann a biztonsági kamera felvételén
