A lap felidézi, hogy a szocializmus alatt korlátozottan lehetett nyaralni Magyarországon és úgy egész Közép-Európában, ami a Balatont a régió egyik legnépszerűbb célpontjává tette – nem mellesleg itt találkoztak a fallal kettéválasztott kelet- és nyugatnémet családok is. Szóba kerül Siófok, amelyről azt írják, a bárok és a diszkók miatt főleg a fiatalokat vonzza, az északi part pedig „kicsit kifinomultabb a fürdőivel, szőlészeteivel és a történelmi városkáival”. Bár évtizedekkel ezelőtt másmilyen képet mutatott, azért a főbb tulajdonságai már akkor is megvoltak – ez derül ki azokból a beszámolókból, amikben a CNN magyarokat kérdezett az emlékeikről.
A 93 éves, Bernecebarátiban élő nyugalmazott tanárnak, Dudás Máriának már a szocializmus kezdetéről vannak balatoni emlékei, azt mondja, akárkivel találkozott a tónál, mind szakszervezeti tagok voltak, nekik ugyanis kéthetes üdülés járt.
A szakszervezet adott egy listát a szálláshelyekről meg a szabad szobákról, és az emberek választhattak, hogy ki hova akart menni. 250 forintba került fejenként két hétre, ami akkor elképesztően alacsony ár volt. Napi háromszor étkezhettünk az étteremben, de megmondták, hova ülhetünk
– meséli Dudás, akinek az unokáját is meginterjúvolták.
Nagymamám sokszor mesélt a Balatonról, és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire csodálatos hely a Balaton mindig és minden generáció számára. Mamáék néha elmentek bulizni, és azokkal a családokkal, akikkel jól kijöttek, minden évben találkoztak. Most is vannak bulik, de még sok más is: bulizhatsz Siófokon, táncolhatsz a Balaton Soundon, megtudhatsz egy csomó érdekességet a keszthelyi Festetics-kastélyról, kóstolhatsz bort Badacsonyban, szedhetsz levendulát Tihanyban, vagy akár elhajózhatsz Balatonfüredig.
Az idősebb Dudás arról is mesélt a CNN-nek, hogy a Balaton legtitkosabb helye a szocialista pártüdülő, a Club Aliga volt, ahova halandó ember nem tehette be a lábát egészen 1989-ig. 1948-ban lett bulihelyszín és két részre osztották: az egyiket megkapták a párttagok és a munkások, a másikat pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt. Dudás sorolja a híres vendégeket, Hruscsovot, Brezsnyevet, Gagarint, Honeckert, de még Fidel Castrót is, akiről a Castro Villát nevezték el Balatonaligán. (A szállóról mostanában az Erzsébet-programmal kapcsolatban lehet hallani.)
A 64 éves ingatlan-befektető, Szilágyi György Budapesten él, és a balatoni nyaralásokra kiváltságként emlékszik vissza.
Ha nem élt ott barát vagy családtag, akkor a munkáltatóra számíthatott csak az ember – az pedig a legtöbb esetben az állam volt. Nem akarok hithű kommunistának tűnni, de abban az időben mintha az emberek jobban érezték volna magukat. Minden sokkal megfizethetőbb és visszafogottabb volt, illetve minden tele volt németekkel
– mondja Szilágyi György, utalva arra, hogy az elválasztott német családok ott tudtak találkozni, ennek a „hagyománynak” köszönhetően pedig a külföldiek közül még ma is a németek látogatják legtöbben a tavat.
Képzeld el magad előtt: a parton egymás hátán a Wartburgok, Ladák és Trabantok. Egy-egy Mercedes is látszik, és mindenki tudja, hogy az a nyugatnémeteké. A parton a többség azt eszi, amit otthonról hozott, a szerencsésebbek vehetnek lángost, főtt kukoricát vagy jégkrémet is maguknak. A háttérben a Hungária zenéje szól, te pedig ott vagy a családoddal, hogy azt csináld, amiért jöttél: dőlj hátra és élvezd a napsütést.
Szilágyi fia, a 27 éves Péter azt mondja, neki a Balaton Sound az egyik kedvenc fesztiválja, amit úgy ír le, hogy a Sziget fesztivált össze kell gyúrni a legnagyobb nevekkel az elektronikus zenéből, és az egészet rá kell tenni a Balaton partjára. Péter nemcsak a fesztiválok miatt kötődik a tóhoz, gyerekkorában többször nyaraltak Balatonőszödön az egyik nagynénjének a nyaralójában.
Ez volt az évnek az a hete, amit teljes egészében az unokatestvéreimmel tölthettem, akik egyébként messze laktak tőlünk. Korán keltünk, hét órakor, hogy jó helyünk legyen a strandon.
A 66 éves nyugdíjas budapesti titkárnő, Dorogi Magdi szerencsésnek érzi magát, hogy gyerekként évente eljuthatott a Balatonhoz, mielőtt vége lett a szocializmusnak, és a szálláshelyek inkább a külföldi vendégek felé nyitottak.
„1971-ben Lellén nyaraltunk a barátainkkal, és később a férjemmel az első Zsigulijában. Imádtuk, mert minden annyira nyugodt volt.” Amíg Doroginak és hajadon kolléganőinek nem volt családja, úgy játszották ki a rendszert, hogy összeálltak más családokkal, akik a szálláshelyükön kiadtak nekik egy-egy szobát.
Az északi part az úgymond elitrész, míg a déli part olcsóbb és másféle hangulata van
– mondja Dorogi a CNN-nek.
Molnár Zoltán, 48 éves budapesti vállalkozó azt mondja, a Balaton egy gyerekkori szerelem, ami a mai napig tart.
„Ahogy felnősz, rájössz, hogy többet kínál, mint maga a víz. Végtelen lehetőségek. Bor, kaják, kultúra. Az egész családomnak kedves emlékei vannak arról, ahogy a 70-es és a 80-as éveket a tónál töltötték. Minden évben ott találkoztunk a családunkkal és a barátainkkal, aztán a szocializmus végével ez is véget ért. A Balaton most elképesztően fejlődik üzleti szempontból is.”
Nemcsak a Balaton Soundról esik szó a CNN cikkében: a Kékszalag, az elhalasztott VeszprémFest, a kapolcsi Művészetek Völgye és a paloznaki Jazzpiknik is szóba kerül, illetve az is, hogy a koronavírus miatt a magyarok számára még inkább népszerűvé vált a magyar tenger.
Kiemelt képünk illusztráció, fotó: Fortepan /Album001
